Mágikus, családi, titkos szervezetes.
Atticus katonaként szolgált, majd hazatért az Államokba. Az anyja már nem él, az apjával rossz a kapcsolata. Mégis, amikor a férfi hívja, útra kel és igyekszik segíteni neki. Apjának az egyik megszállottsága, hogy a felesége milyen családi örökséggel rendelkezett – ennek a nyomába eredt most is, és keveredett bajba. Egy környékbeli lánnyal és a nagybátyjával útra kelnek, de már maga az út sem egyszerű. Olyan vidéken kell keresztülmenniük,
ahol a feketékre nyílt utcán lőnek. A célállomás sem bizalom gerjesztő: egy kastély, benne egy idősebb férfi és a lánya, akik varázsolnak. Atticus vére kell nekik az egyik szertartáshoz, de ők nem akarják megvárni, míg kiderül, hogyan végeznének velük. A társaság elől azonban nem futhatnak el: Christina el akarja érni a halhatatlanságot, és kész Atticus családját, barátait behálózni, hogy felhasználhassa őket a játszmában.
Erre a sorozatra rá kellett szánnom magam. Eredetileg regény volt, amit el is olvastam, de csalódásnak éltem meg. A sorozat első része meg eléggé egyezett ahhoz a regénnyel, hogy olyan nagyon ne akarjak belemerülni.
Szerencsére azonban a folytatásban a készítők már önállósították magukat. Alapvetően megtartottak alapvonásokat az eredeti történetből, de azokat egy saját, központi történet köré szőtték, ami összefogta az egész sorozatot. Más lett annyira, hogy lekössön és ne a regény jusson róla eszembe, bár abból is sikeresen átültettek jeleneteket, mágiát, különböző részeket.
A regény nagyon erőteljesen mesélt a rasszizmusról, a feketék elleni visszaélésekről. Úgy is éreztem, hogy tulajdonképpen az egész csak egy allegória volt, amiben nem is számított a fantasy körítés, minden arra ment ki, hogy mennyire kizsákmányoló a fehérek csoportja. A sorozat ennél szórakoztatóbb formát öltött, de ebben is megvolt ez az üzenet.
Az Ádám fiai nagyon komolyan vették, hogy ők az örökösök, a mágia urai, akiknek jussuk a mágia. Elég közel álltak a nácikhoz, több tekintetben is. Eléggé durvának is érzem, hogy miközben nem is csak rejtve rasszisták, az simán belefért nekik, hogy összejöjjenek a fekete szolgákkal, és gyereket is nemzzenek, akit aztán simán feláldoznának.
A sorozat még egy lépést tett a társadalmi üzenetek terén: nem csak a feketék elnyomását mutatta meg, hanem Christina kapcsán az is belekerült, hogy a nőket is ugyanúgy elnyomták és mellőzték. Valahol meg is lehetett érteni a lányt, hogy az apja ellen fordult és bizonyítani akart, csak aztán ő is olyan módszereket választott, hogy a rossz oldalra került. Igaz, neki nem a rasszizmus volt a bűne, neki mindegy volt a bőrszín, aki az útjába került, azzal végzett.
Plusz, Montrose kapcsán ott volt a meleg kérdés is. Igaz, itt nem simán a társadalom reakciója volt az érdekes. Maga a férfi volt az, aki szégyellte a beállítottságát, és elnyomta magában.
Több és érthetőbb ebben a sorozatban a mágia. Nem állítom, hogy az egész tetszett. A géppel korokat és világokat átívelő, szuperhőssé válás nagyon nem tetszett, és az is elég beteg, ahogy Christina a halott szerelme arcával mászkál. De jól beépítették a központi történethez, és nem lett öncélú epizód, minden adott egy kicsit a nagy összecsapáshoz a végén.
A látványon dolgoztak, helyenként még a horror szintet is simán hozták. Nekem az volt gyomorforgató, amikor Christina és Ruby testeket váltottak. Láttam farkasemberes horrort, ahol az átváltozás nem volt ennyire sokkoló.
HBO, így a szereposztás is komolyan volt véve.
Összességében korrekten összerakták, és szórakoztatóbbra gyúrták, mint a regény volt.
Lovecraft Country - 5/4 a regény nem tetszett, így a sorozat szórakoztatóbbnak tűnt. Azért a vége így sem jött be.
