Alternatív történelmi, vámpíros, lázadós, családi titkos.
Joseph fiatal orvos, aki az árvaházból küzdötte fel magát a társadalom egy magasabb szintjére. Lelkiismeretes szakember, aki a börtönbéli állását is mély emberséggel látja el. Amikor új halálra ítélt érkezik, Joseph sejti, hogy nem ő az igazi gyilkos. Nyomozni is kezd, hogy ezt bizonyítsa. Egy olyan járvány nyomaira bukkan, amely a nemesek körében kezdett terjedni, és felismerhető arról, hogy a fertőzötteknek kék lesz a vére. A nemesség azonban nem hagyhatja, hogy Lajos király véres projektjére fény derüljön, így hamarosan hajsza indul a doktor után, aki csak a lázadókban bízhat meg. Az ő körükben látja újra elveszettnek hitt bátyját, akit egy grófnő iránti szerelméért meggyilkoltak – kiderül, egészen más történt, és Albert küldetéssel tért vissza. Azt a kórságot akarja kiirtani, amire Joseph is felfigyelt. Egykori szerelme, Elise lehet a kulcs – ám a nő is őriz egy titkot, amely miatt mindenkinek át kell gondolnia, miért is harcolnak.
Kapott ez a sorozat hideget is, meleget is. Nálam nem érte el a kiakadás jelzőt, és inkább csak mosolyogni tudtam egyes fordulatain, amelyek nagyon eltérnek a történelmi forgatókönyvtől. Már az első részben, amikor sejteni lehetett, milyen kórság elterjesztésén dolgozik a király, jókat vigyorogtam.
Mennyire legyek spoileres? A guillotine egy orvosról kapta a nevét, aki megalkotta a francia forradalom jellegzetes kivégző eszközét. Mit gondoltok, mi Joseph doktor vezetékneve? Van az a kifejezés, hogy kék vérű. Nemesi leszármazottakra használjuk – itt kapunk egy alternatívát, hogy lett a nemesek egy jókora része kékvérű. Szó szerint. Igen, ezeken ki is lehet akadni, de felesleges. Inkább csak szórakozzunk, mert ezen a sorozaton lehet.
A sorozat kellően mozgalmas, és a kiemelt szereplők folyamatosan valamilyen ügyben vannak nyakig. Így az ő nézőpontjaik válogatásával végig mozgásban lehetett tartani az eseményeket. Ugyan egyes szálaknak idő kell, amíg kiderül, hogyan kapcsolódik be a nagy egészhez, de elég hamar összeállnak a kirakós darabjaira és a szereplők egymás közti interakcióival a szálak is összeérnek. Igaz az is, hogy több szál és fordulat is kitalálható előre. A legjobb példa erre Elise húga, akit mániásan védelmez a grófnő. A második részre már pontosan tudtam, ki az a lány igazából. De ezen sem bosszankodtam, nem az volt a lényeg.
Keverte a sorozat az alternatív történelem felépítését – ez tetszett jobban – és a szappanopera fordulatokat. Eleve Elise és Albert titkos, tiltott szerelme nagy klisé, és roppantul fárasztó is volt ugyanannak a pár jelenetnek a gyakori ismétlése. De azt is nyugodtan példának lehetne hozni, hogy a beteg nemes ifjú milyen szadista állattá válik, amint az apja megfertőzi a kórral és elkezdi felfedezni, milyen képességei lettek és új szükségletei. A Montargis fiú – Elise unokaöccse, hiszen szappanoperás, szóval naná, hogy rokon – pillanatok alatt válik egy képregényes főgonosszá, aki azért olyan kegyetlen és rémes, mert megteheti.
Látványvilágra sötét, erőszakos darab. Hasonló trükköket használnak végig. Itt is találkoztam olyan véleményekkel, hogy elavult és nem szép az akció jelenetek kivitelezése. Nekem nem volt ilyen gondom, soha nem a lövöldözések kötnek le egy filmben. Ok, talán azt az egy Clive Owen filmet leszámítva…
Francia sorozat, ennek megfelelő a szereplőgárda is. Mivel leginkább klisé karakterek vannak, emlékezetes nem is lehetett senki.
Még nem láttam második évados berendelést, bár engem érdekelne. Majd meglátjuk, lesz-e.
La Revolution - 5/4 bár jócskán alternatív történelem, és vannak buta húzások benne, elszórakoztatott.
