Rejtélyes, halálos játszmás, kártyát gyűjtő.
Arisu tokiói fiatalember, akinek a családja mélyen csalódott a fiúban. Hiába okos, többre hivatott, kimaradt az egyetemről, most csak a számítógépes játékai érdeklik és olyan fiatalokkal lóg, akik rossz hatással vannak rá. Lemondtak róla. Arisu éppen Chotával – szerény informatikus – és Karubéval – nagydumás, bunyós, nőcsábász – lóg, amikor hirtelen mindenki eltűnik. Mintha egyedül lennének Tokióban. Bolyonganak, és estére egy játéktérre jutnak. Halálos játékot kell végig játszaniuk, cserébe kapnak pár napot és egy kártyalapot. Rá kell jönniük, hogy ha nincs elég nyert napjuk, kivégzik őket. Találkoznak más játékosokkal is, és egyre több mindenre rájönnek – van logikai, fizikai és manipuláló, gyilkos játék is. Az első szív játszmájuk azonban mindent megváltoztat. Arisu egy új társadalmi rendben kell, hogy életben maradjon a helyzet miértjét és megoldását keresve.
Most kicsit bajban vagyok, mennyit mondhatok el előre a cselekményből. Hiszen nem hosszú az évad, mindössze 8 rész. Ez a nyolc azonban két részre bontható: az első három az alapozás, ott történik valami és teljesen másfelé megy el a sorozat. De arról akkor lehetne igazán mesélni, ha lelövöm a csavart, miért lehet akkora váltás 3 rész után. Nincs kedvem senki meglepetését elrontani, így viszont miről írjak?
Kezdjük talán azzal, hogy egy japán manga a történet alapja. Most, hogy jött és látott a sorozat, a manga is ismertebb lesz, neten már láttam belőle sztorikat és a karaktereket is le lehet nyomozni. Valahol azért örülök, hogy élőszereplős sorozat lett, és nem anime, némelyik karakternek igencsak jót tett, hogy színész játssza el.
A történet elég beteg, de az a fajta horror popcorn, amin jól tudok szórakozni. A kezdet teljes egészében egy agyament, gyilkos szabadulószobás hajsza. A megélhető napokért játszani kell, és aki elbukik, meghal. Ha rossz irányba mész az útvesztőben, halál. Ha nem szaladsz elég gyorsan a fogócskában a gyilkos elől, lelőnek. A dinamikát a játékok adják, ahol megismerünk új játékosokat, egy újabb agyament halálos játékot és lassanként a világról is többet megtudunk. A 4. résztől azonban szintet lépünk – maradnak játékok, de már más izgalmakat kapunk. Egy szerveződő társadalmat, egy karizmatikus vezért egy küldetéssel. Senki nem tudja, mi az igazság és játszani mindenkinek kell.
Annyi anime sorozatot láttam egyetemistaként, hogy meg lehet ismerni a tipikus karaktereket belőle. Abszolút jól elvoltam ezzel – a főhősök szimpatikusak, lehet nekik drukkolni és a mellékszereplők között bőven akadnak izgalmas figurák. Nem lehet egyértelmű jó – rossz oppozíciókat felállítani, hiszen senki nem tudja pontosan, mi zajlik. Viszont vannak másokat kihasználó, erőszakos figurák is, meg a jobbak, erkölcsösebbek. Még az is tetszett, ahogy elkezdték felépíteni őket, betekintést nyújtva abba is, kik voltak korábban.
Látványra is korrekt. Nincs eltúlozva a technikai rásegítés, inkább valóságos keretek között mozog és hangulata van annak, ahogy ez a kihalt nagyváros kinéz benne. Amúgy is szeretem a posztapokaliptikus cuccokat, és ebben volt valami azoknak a hangulatából kinézetre is. Sokféle akció akad benne, nagy lövöldözős mészárlástól harcművészetig. Szóval, elég változatos ilyen téren is.
Lehetne elmélkedni a kapcsán társadalmi beállítottságról, vagy a japánok beteg ötletein – mint egy nagyon durva Battle Royale kártyákért – de simán nézhetjük szórakozásért is.
A 2. évad már berendelve, alig várom, hogy érkezzenek a figurás lapok is!
Alice in Borderland – 5/4,5 hangulatos, dinamikus sorozat, amit a játékok mozgásban tartanak. Még sok a kérdés is.
