Most gondban vagyok, mit is írjak erről az anime-ról. Már azzal is meggyűlik a bajom, hogy egyáltalán milyen zsánerbe helyezzem el. Sci-fi: számítógépes játék, virtuális valóság és valóság összefonódásai. De családi dráma is. Néhol fantasy elemekkel. Igen, nem egyszerű választani.
Vezérfonálnak talán azt választanám, hogy van egy nagyon rosszul működő család. Az anya már nem is él velük, 
néha emlegetik, de sokáig azt sem tudjuk, hol van, és mit csinál. Az apa munkamániás, mogorva, alig szól a gyerekeihez. Akik két kamaszfiú. Az idősebb játékos remete, aki inkább él egy kitalált mesevilágban, mint a valóságban. Az öccse viszont jó tanuló, jól boldoguló fiatalember, és a testvére meg is van róla győződve, hogy a testvére gyűlöli és szánalmasnak látja őt. Egy halom jelenetet kapunk, hogy mennyire nem működnek együtt. Hogy menekülnek egymás elől, és néha mennyire kevés kellene, hogy áttörjön a gát. Elsősorban a két fivér között, de egyik sem képes kimondani, magának sem beismerni, hogy mit érez, és mi lehetne neki a másik.
Erre van rápakolva egy játékvilág, egy virtuális valóság. Egy fantasy környezet, ahol harcos képességeket lehet fejleszteni, és olyan szörnyekkel harcolni, mint a sárkányok. Itt él egy virtuális család, összetartva és egymást segítve. A poén meg az, hogy fogalmuk sincs róla, hogy mindenki szépen felvette a saját szerepét, hiszen egymással játszanak családot, csak nem tudják. A sorozat egy pontján rájönnek, lesz is nagy döbbenet. Hogy lehet az, hogy ott szeretik egymást, és fontosak egymásnak, a valóságban meg szólni sem képesek egymáshoz?
Simán bele tudom magyarázni a korunk leképzését, ahol tele vagyunk virtuális kapcsolatokkal, és elidegenednek az emberek. A sorozat világa természetesen túlnyomottan hozza ezeket az elemeket, de simán el lehet belőle gondolkozni, hogy milyen veszélyei és áldásai vannak a technológiának. Vagy a családi drámán, hogy mennyire kellene a kommunikáció, amire képtelenek a szereplők.
De ott a sci-fi réteg is, amiről sokat nem akarok mesélni, mert a tényleges cselekmény ezt bontja ki, egy-egy csavarral. Mert az a játékvilág nem éppen az, aminek látszik. Lesznek tervek, és a mesterséges intelligenciák is fontos szerepet kapnak. Volt benne zavaró elem, néhol egészen különös is a történet. A családi drámát inkább néztem benne, de tény, hogy az izgalmat és a csatát ez a sci-fi rész szolgáltatja.
Éles különbség van a sorozat világai között. A valóság szürkébb, az alakok élesebbek és nyomorultabbak. A játék világa színesebb, látványosabb és jobban animáltak a szereplői. Ugyan minimálisan törekedtek arra, hogy a játék és a valós alak távolról hasonlítson, de minden esetben a kitalált figura néz ki jobban. A fő alak, Taichiro esetében legjobban. Ichi menő figura, míg az eredetije csontsovánnyá fogyott méregzsák, aki elsősorban magában duzzog, elhanyagolt hajjal és szemüveggel. De összességében itt is van valami különösség benne, a valóság olyan… nyomasztó is, de annál több is. Szinte azt mondanám, hogy torznak tűnik a játékvilághoz képest.
A szereplők komoly terheket cipelnek, tele van személyes és családi drámákkal. Taichiro/Ichi haragja és dühe van a középpontban, de megjelenik Asuma/AAAAA talajvesztettsége és magánya is, ami ugyan nem látszik rajta, de amiért a játékba menekült ő is. Az apa bűntudata, ahogy mindent helyre akar hozni, de kimondani semmit nem tud. Az anya, aki alig jelenik meg a történetben és nem sokat tesz hozzá az egészhez. Inkább azt találom érdekesnek benne, hogy a játékbéli énje mit fejez ki, milyen ahhoz képest a valódi nő.
Messze nem egy szórakoztató darab, inkább érdekes. És, ami azért fontos, zárt. Ez egy történet, lezárással és elvarrt szálakkal. Nem maradt hiányérzetem a végére.
