Háborús, szabadságért küzdő, családi harcos.
A háború egyre közelebb jön, és a kamaszok már úgy hagyják abba a tanévet, hogy pontosan tudják, otthon már tartani kell a németektől. A 16 éves Arturs a bátyjával tér haza – a kisebb fiú otthon marad az anyjukkal, míg a nagyobb az apjukkal tart ügyeket intézni. Amikor jönnek a németek, Arturs az ágy alá lesz rejtve, míg az anyja nyugtatja a család kutyáját és a német őrjáratot is. A katonáknak azonban nem tetszik a kutya ugatása, és az 
asszonnyal együtt az ebet is lelövi. Mire a fiú a puskával kitör, már messze járnak. Az egykori kiváló katona Vanags fogja a két fiát, az értékeiket elássák, és bevonulnak a seregbe. Lövészek lesznek, és a németek ellen küzdenek. Arturs gyermeki ártatlansága fokozatosan veszik el a háború poklában, miközben a családtagjait és a barátait is sorra el kell temetnie. a harcnak pedig soha nem akar vége szakadni: az orosz forradalom, majd a litván szabadságharc is a fiúra vár.
Tudom, nem szabad felhúznom magam a reklámokon, de ezen találtam egyet, ami azért fájt. Egy realisztikus 1917 – nagyon nem kellene a kettőt egymás mellé tenni, semmilyen téren. Az I. VH csak a közös. Más hadszíntér, más történet, más mondanivaló. Ennyi erővel lehetne a Nyugaton a helyzet változatlan keleti hadszíntéri változata is. De ok, hagyjuk is ezt a témát.
A film. Egyszerre háborús pokoljárás és felnőtté válás történet. Arturs tulajdonképpen az iskolapadból kerül be a seregbe, és látjuk a folyamatot, ahogy katonává válik. A bátorsággal soha nem volt gond, a fiatalok lendületével jelentkezik önkéntesnek is, kimegy a veszélybe, csak az öléssel akadnak gondjai. Nem véltelen, hogy egy ponton az apjában is felmerül, hogy a felesége mit szólna ahhoz, hogy a kisebb fiúból is katonát nevel. De pár veszteség elég, hogy szúrjon a bajonettel és lőjön. A végére már ő lesz az, aki irányítja a kezdő fiatalok hadrendbe állását, és vezényli őket, ahogy egykor az apja is tette.
De ez csak az egyik fele a történetnek. A civil életben is kap pár pofont. Még iskolából van egy kis szerelme, aki elég csúnyán megcsalja. Ott valami kicsit jobban meghal a fiúban, mint a fronton. Szerencsére majd rátalál egy lányra, aki megvárja, és akire bármikor támaszkodhat. Kell is, mert akad bőven tragédia a filmben.
Egyszerre pozitív is, fájdalmas is, ahogy ez a család összetart. A fronton is ott vannak egymásnak, és érezni, milyen erős a kötelék. Ezért olyan fájdalmas, amikor a németek valakit elkapnak. A szívem szakadt meg, amikor Arturs az utolsó élő rokonát próbálja kiásni egy bomba kráteréből. Ahogy hátra kell hagyni a testet, mert vonulni kell vissza… Nem egyszer éreztem úgy, hogy ezt senki nem érdemelte, és ez jó. A háború pokla érzésben itt van, ha látványban messze nem hozza azt, amit az 1917 tudott.
Ahogy haladnak az események előre, jöttek egyéb gondjaim is. Az első világháborút elég alaposan megtanították iskolában, és az orosz forradalom sem idegen téma. De a litvánok függetlenségi harcairól fogalmam sem volt, ahogy arról sem, hogy mit műveltek az oroszok és a németek is a litván katonákkal. Volt egy olyan érzésem, ha nagyobb történelmi háttértudásom lenne, sokkal jobban érteném a filmet. A 18 utáni háborúk és csaták nekem összefolytak, és nem egyszer találgattam, hogy akkor most ki is az ellenség?
A színészek korrekten hozzák a figuráik. A kedvencem az öreg Vanags volt, aki valósággal megfiatalodott a fronton, és lendületesen vitte előre a cselekményt a fiaival. Az őt játszó színészben sokkal nagyobb energiák voltak, mint sok fiatalban mellette.
Bánni nem fogom, hogy láttam, de jó lett volna, ha a végét jobban értettem volna.
Lélekvihar – 5/3 ahogy belefásulunk a borzalmakba, és soha nem ér véget a harc, sajnos bele lehet unni.
