Háborús, útszakaszt védő, életet feláldozó.
A II. világháború idején a németek megindulnak Moszkva felé. Egyre közelebb érnek, és a hadvezetésnek nincs más választása, be kell vonnia a fiatalokat is a hon védelmébe. A két podolszki iskolában közel 3500 diák tanult, lövésztisztnek. 18-19 éves fiúk, akikre tiszti karrier és a hadak vezetése várt volna, de ha nem mennek most a 
frontra ágyútölteléknek, nem lesz már haza, amit később megvédhetnének. 5 napig kellene tartaniuk a moszkvai utat, amíg átvezényelnek katonákat ide. Ám a helyszínen azzal szembesülnek, hogy a védállások nincsenek kiépítve, az ígért ellátmány nem érkezik meg, a németek viszont áttörték a frontot és a várt felmentő sereg helyett csak még több német gyalogos és tank érkezik. Miközben a fiúk egymásba és az ápolónőként szolgáló barátnőikbe kapaszkodnak, az lebeg a szemük előtt, hogy megvédjék a hazát, bármi is legyen az ára.
Miről lehet megismerni egy nagy, klasszikus, amerikai stílusú háborús filmet? Nagy valószínűséggel látványos lesz, és minden hős katona megússza élve, vagy egy-egy önfeláldozással a többiek győztesként és élve térhetnek haza. De amúgy is szívesen alkalmazzák ezt a módszert a rendezők: kiválasztanak egy karaktert, akit megszerettetnek a nézővel, aztán a végén ő hal meg a többiekért, így szomorkodhatunk is, de diadal is lesz a végén. A másik központi, megkedveltetett karakter meg kap egy happy endet.
Nos, ez nem egy amerikai film, hanem orosz. Akik híresek arról, hogy a hazáért meghalnak. A Csernobil sorozatban is ott volt nyíltan, hogy az orosz ember milyen könnyen menetel a halálba és áldozza fel magát. Itt ugyanezt mutatják meg, csak annyival tragikusabb a történet, hogy 18-19 éves fiúk mennek így a vesztőhelyre, akik még igazán nem is élhettek. Mégis, ahogy mondani tudják, hogy ők Moszkvát védik és érte halnak meg… Itt egy sincs, aki megfutamodna, és amikor a sebesülteket biztonságba akarják küldeni, ők képesek szavazni és kérvényt írni, hogy maradhassak. Ha lőni nem is tudnak, hordhatnak lőszert annak, aki tud. Valahol roppant tragikusnak érzem ezt a történetet, és minden hősies máz ellenére én sajnáltam ezeket a fiukat.
Itt is van 2-3 kiemelt karakter, akik személyes történetet is kapnak a honvédelem mellé. Lavrov árva volt, és neki a lövésziskola nagy társadalmi előrelépés is. Pokolian tehetséges, és a legjobb barátja elől veszi el az iskola legjobbja címet. Nem is ebből lesz a konfliktus, hanem egy lányon. Mindkét fiú ugyanabba az ápolónő növendékbe szeret bele, és ez okoz gondokat. A háború aztán ezt is gyorsan átértékeli.
Háborús film, és keményen azt látjuk, ahogy a németek jönnek, küzdenek a hídért és a fiúk meghalnak a védelmében. Akadnak egészen brutális részek is – amikor egy egész szakaszt porig bombáznak a németek, amikor megindulnak a lángszórókkal és égnek a srácok, vagy ahogy súlyos sebekkel a kórházban haldokolnak.
Nem is vette be könnyen a gyomrom, ahogy egyszerre éreztem azt, hogy hősöket mutatnak, akik nagy áldozatot hoztak és példaképek, ugyanakkor áldozati bárányok is és van háborúellenes hang is a filmben. Mert nem egy vezető érzi, hogy nem helyes gyerekeket ide küldeni, és a halálba vezetni őket. De az orosz fatalizmus totálisan benne van: a főszereplők között is van, aki túlélhetné és hazamehetne, de a végsőkig ott marad és hősi halált hal.
Annyi orosz filmet nem nézek, hogy a színészeket megjegyezzem, de itt tömeg is van.
Hatásos is, látványos is, de az érzelmi hatásaival még birkózom kicsit.
A podolszki kadétok – 5/4 film a hősies helytállásról az önfeláldozásról, elég látványosan, és nem hősies meseként.
