Ridley Scott, Joaquin Phoenix – jó párosításnak hangzik. Hozzáteszünk még egy császári címet is, csak éppen nem az ókori Rómában. Lett belőle ez a film. És nem szeretem érte magam, de nagyobb volt a füstje, mint a lángja.

Napóleon alapból egy megosztó történelmi személyiség. Egyes felosztásokban a történelem egyik gonosztevője, más szemszögből meg az egyik legnagyobb francia. (Korzikán született, de tudjuk, ilyenkor megbocsátó a történelem az országhatárokkal.) Tudjuk úgy nézni, mint egy diktátorrá nőtt tehetséges katonát, aki rettenetesen sok ember haláláért felelős. Ugyanakkor meg rengeteget tett az országért, és tény, hogy a császárság idején az országát a korszak szuperhatalmává tette. Nem csak hadi tettek, de olyasmik is a nevéhez fűződnek, mint Párizs csatornázása. A Mona Lisa újrafelfedezése – ő vette elő az elfeledett képet, tette ki újra, mert tetszett neki a festmény. Mindenképpen kora egyik, ha nem a legmeghatározóbb alakja. Amit a filmkészítők nem döntöttek el, és ezzel nekem lehúzták a filmet, hogy nem foglaltak állást. A nagy embert, a hőst mutatták be, vagy egy szörnyeteget? Hajlanék az első verzió felé, de mindig van egy-egy olyan elem, amivel meg a másik oldalt erősítik. Látjuk a császárt, akiért rajonganak az emberei, a volt felesége, de még az ellenséges sereg hadiapródjai is, aztán meg nagy betűkkel és számokkal feliratozzák, hányan haltak meg a háborúi során, lebontva a nagy csatákra. Most akkor melyik: hősábrázolás vagy hadi szörnyeteg? Hát igen, bonyolultabb, mint Commodus megítélése.

Nem bírom elengedni a témát, még egy. A PR és a poszterek. Pont azt fogalmazzák meg, amit bármikor Napóleon védelmére fel lehet hozni. Ő tényleg a semmiből jött, és felépítette magát. Ő elérte a dolgokat, neki érdemei voltak a sikerei mögött. A film megmutatja a bukása után hatalomba visszatett Bourbon királyt. Szánalmas, semmit érő édességet falatozó arisztokrata. Nem nehéz a zsenit látni az erőszak mellett is, amikor ez az alternatíva.

A film másik gyenge pontja, hogy az elsődleges témája Josephine és Napóleon kapcsolata lett. Több szempontból terhelt kapcsolat, a korszakhoz képest túl modern elemekkel. Nagyon kevés az idilli pillanat, ez a két ember általában valamely módon marta egymást szinte folyamatosan. Akár izgalmas is lehetne, hogy miképpen működött ez a héja-nász, de inkább csak fárasztónak éreztem most. Pláne, hogy Napóleon fiúgyerek utáni vágya nem kicsit juttatta eszembe VIII. Henriket és az ő feleségeit. Ez egy politikailag sokszínű, ármányos korszak sok háborúval, és azt kell nézni, hogy Josephine hogyan sminkel vagy kacérkodik fiatalabb férfiakkal, amíg a férje szerelmes levelek sorát írja neki?

Pedig Scott történelmi filmes, csatás rendező, és amikor elszabadul, ezt zseniálisan is hozza. Ha később valami beugrik nekem erről a filmről, az Waterloo lesz. Az utolsó, kétségbeesett kilovaglás még a poroszok érkezése előtt. Borogyino, ahogy belelövik az osztrákokat a fagyos vízbe. A francia forradalom, amikor Napóleon a tüzérséggel lövet a tömegbe. Grandiózus, nagy jelenetek vannak gyönyörűen komponálva. A koronázás, Moszkva égése, az orosz fagy. A ruhák. Bőven van mit nézni ebben a filmben, csak a történettel akadt gond. Egy olyan házasság belügyei, amelyek nem kötöttek le. Az ingázás a szörny és a francia nagyság között. Hajlik a melodrámára, és az nem kellett volna.

A szereposztás miatt is fogtam a fejem, amikor először megnéztem. Az egy dolog, hogy Phoenix mennyivel idősebb, mint Napóleon volt az adott időszakban. Ő jelenleg olyan színészóriás, hogy neki ez simán belefér. Igaz, közben gondolkodtam rajta, hogy mennyire a saját arcát látjuk, vagy kapott némi arcépítést, hogy jobban hasonlítson a kis korzikaira. Még így is az övé a legerősebb jelenlét a filmben. Viszont, érkezett mellé Vanessa Kirby, mint Josephine. Az eredeti asszony évekkel volt idősebb a férjénél, és így viszont már feltűnő, hogy ő meg kb. tizenöt évvel fiatalabb, mint Phoenix. Nem tudom hitelesnek elfogadni, amikor arról van szó, hogy már öreg szülni, mert egyáltalán nem néz ki megviselt méhű negyvenesnek. Két irányból csúsztattak: idősebb Napóleon, fiatalabb Josephine, és a kettő együtt már zavart. Mert ugyan filmként nézem, de ehhez azért vannak előismereteim, amivel nem passzol össze, amit láttam.

Van egy tippem, hogy messze többet vártak ettől a filmtől. Díjakban és bevételben is. Mert ahogy elnézem, egyelőre ez egy bukta, ha azt nem is bánom, hogy egyszer megnéztem.