Misztikus gyilkosságok után nyomozó, halottlátós, kosztümös.

Oliviának volt egy képessége, amely az emberek nagyjától elűzte őt. Többet látott, mint bárki. A férje mellett lelt szakmára, mint spiritiszta előadó. Ugyan a férfi nem bánt vele kesztyűs kézzel, de a lányukért Olivia kitartott mellette. A gyermek halálával azonban a férfi eszét vesztette, és a holtak könyvével akarta visszahozni a lányát. Olivia ellenszegült, a könyvvel egyedüli túlélőként távozott. Szentpétervárra hívták meg, és adott sikeres esteket az asszony. Ám a rendőrség is megjelent nála: misztikus gyilkosságok történtek, ugyanazon jellel, mely a nő plakátjain is szerepel. Olivia hamarosan kénytelen szembenézni azzal, hogy a tőle ellopott könyvvel valaki a holtak visszahozására készül, de ennek nem szabad megtörténnie. Egyesíti erőit Rostov nyomozóéval, és együtt igyekeznek megakadályozni, hogy a gyilkos rászabadítsa az élőkre a poklot.

Ha most poénkodni lenne kedvem, akkor valami olyasmit hoznék ki belőle, hogy az oroszok megcsinálták a maguk A pokolból verzióját. Itt is van brutális módszerekkel ölő, mitikus színezetet is kapó gyilkos, meg egy szomorú sorsú nyomozó, aki pont azzal a nővel lép szövetségre, aki a gyilkosnak is a célpontja lesz. Kosztümös is. Csak éppen ez nem egy Hasfelmetsző Jack sztori, és a történet spekulatív jellege is kimarad, hiszen ez teljesen fikció, és nincs mögötte valós alap.

A történet elsősorban a nyomozást követi, kicsit inkább érzem Rostov nyomozót a főszereplőnek, nem Oliviát, noha a nő az, aki az események szempontjából fontosabb a filmen. Az elején hangulata is van, hiszen akkor még nem gyanakodnak mágiára sem, csak egy eszelős módszerekkel dolgozó gyilkosra. Elég durván csonkítja az áldozatokat, mintákat éget beléjük és tárgyakat is hagy hátra, mint egy festett tojást szütyőben a kivágott szív helyén.

Az elején még Olivia szála is érdekesebbnek tűnt, hiszen a film sokáig nyitva hagyja, hogy a nő mennyire sarlatán, vagy valós képességei vannak. Csak aztán a két történet összeér: a mostani nyomozás és Olivia múltja, ami már elvette a kedvem a történettől. Már az elején sem volt nekem hiteles: annyira fiatal színésznő játssza a nőt, hogy nagyon furcsán mutatott a férje mellett, inkább tűnt a lányának. Meg is fordult a fejemben, hogy félrement a szinkron és elfordították a családi kapcsolatukat.

Szerencsére a romantikus szál Rostov és Olivia között nincs erőltetve, ha nem lett volna, sem lenne hiányérzetem. Leginkább csak azért van benne, hogy ki legyen pipálva a románc is.

A film látványvilága… alapjában nem bántotta a szemem, ha voltak is olyan városképek benne, amelyek nagyon műnek hatottak. Hogy CGI vagy stúdió volt, nem tudtam eldönteni, de nem hittem el, hogy valóban Pétervárt látom. A kosztümös jelleg sem dominál, a hitek és eszközök miatt mondjuk nem nézném mai filmnek, de nem is éreztem benne történelmi hangulatot sem.

Viszont, helyenként kifejezetten hatásos képeket alkottak. Olivia első fellépése, abban a fekete ruhában és szemfestéssel kifejezetten hangulatosra sikerült.

Maga a történet, ami a végére kifulladt és összecsapottá vált. Az már csak hab a tortán, mennyire súlytalan benne a halál. A legfontosabb mellékszereplő halálán is csak átlenül.

Tanulságot se kell levonni belőle, ez egy szórakoztató film.

Bár nem élveztem túlzottan, egyszer nézhető. De, ha hasonlót keresünk, jobb a From Hell.

Gyilkos a pokolból – 5/2 – a nyomozós alap leköt, ha a film nem is annyira. Kevés látvány, beleerőszakolt románc.

The Ninth (Devyataya) theatrical trailer - Nikolay Khomeriki-directed Russian thriller - YouTube