Végső összecsapásra készülő, múlttal szembenéző.
Luke végzete után Leia veszi át Rey kiképzését. A lány a csapat legjobb harcosa, de ő pontosan érzi, hogy olyan erők mozgolódnak benne, melyek mindenkit bajba sodorhatnak, így amennyire lehet, a többiekre hagyja a harcot. Gyötrődik, és senkinek nem mondhatja el, miért. Kylo Ren sem leli a békét: egy olyan erő nyomába ered, amely a családja generációit tette már tönkre. Eljut Palpatine, a Sötét Úr búvóhelyére, aki alkut ajánl neki: Kylo lehet a 
következő uralkodó, az új Rend feje, amennyiben elhozza neki Rey-t. Nem sejti, hogy a férfinak megvan a maga terve. Rey és Kylo között kötelék van, és még mindig igyekeznek egymást átállítani. Kylo átvenné az uralkodást a lánnyal szövetkezve, míg Rey Ben Solót szeretné visszahozni. Miközben az utolsó csatára készülődnek, mindkét lovagnak szembe kell néznie a múltjával és a döntéseivel, hogy az utolsó csatában oldalt válasszanak. A sith és a jedi újra összecsap.
Nagyon elhúztam ennek a filmnek a megtekintését, és most sem vagyok biztos benne, hogy érdemes volt megnéznem. Egy történet lezár, része a Star Wars univerzumnak, de annyi minden nem tetszik benne, hogy nem hiányzott volna, ha nem látom.
Két nagy bajom volt vele: az egyik a gyenge története. Nem is tudom, láttam-e ennyire semmilyen történetet a Star Wars univerzumban, ráadásul 140 percben elmesélve. A teljes első órának nem sok értelme volt.
Annyira gyerekesen kezeli a karaktereket, hogy utáltam nézni. Korábban legalább azt élveztem, ahogy Kylo Ren gyötrődik a két énje között. Hiszen egyszerre örököse Darth Vadernek és a Skywalker klánnak. Jedi és sith, és ingadozott közöttük. Most viszont úgy érzi, hogy már nincs választása, és kényszerpályán mozog. Nagyon nem is szerettem, hogy most elég egy kis ráhatás, hogy átgondolja magát. Amit a szülei személyesen nem tudtak elérni, miért hatna rá két sugalmazáson keresztül? Nekem egész egyszerűen nem hiteles, hogy az apját megöli, de az anyja érintésére és az apja emlékére megváltozik. Korábban sokkal nagyobb hatások érték, és nem hatottak.
De nem ő az egyetlen, akinek nem tetszik a fejlődési íve. Azon szabályosan kiakadtam, ahogy a semmiből Finn érezni kezdi az Erőt. Nem sok hiányzik hozzá, hogy ő legyen a csapat látnoka. Poe meg kap egy eddig szóba sem kerülő múltat, mint Fűszer csempész? A The Mandalorian 2. évadában is emlegették a Fűszert, én meg nem tudtam nem arra gondolni, hogy mióta mossa össze magát a Star Wars a Dűnével? Itt ne legyen Fűszer! Már csak a férgek hiányoznak. (Mondjuk, a sorozat valami olyasmit is produkált…) De mondhatnám a Rendbe beépült kémet is, meg ami vele történik. Röhej. Azon annyira látni, hogy már nem volt ötletük, hogy mentsék meg a szereplők és valamit oda erőszakoltak.
Talán a film utolsó harmadát egy fokkal szívesebben néztem, de leginkább csak azért, mert ott már célirányosan haladtak a nagy összecsapásban, nem azt éreztem, hogy sehova sem vezető kalandokra indulnak. Mondjuk, aki amilyen véget kapott, azt rühelltem, és nem csak én.
Ami viszont továbbra is maximumon megy a filmen, az a látványvilág. Nagyon észrevehető, hogy egy nagy rakat pénzt költöttek arra, hogy jól nézzen ki a Star Wars kilencedik része. Látványosan a lézerkardos összecsapások vagy az űrharcok. Ilyenkor mindig fel is merül bennem, hogy az alap trilógiát is jobban élveztem volna, ha így vívnak azokban is.
Minden fontos szereplő visszatért, még Harrison Ford is kapott egy jelenetet. Sovány vigasz.
A részemről ezt gyorsan elfelejtem, és inkább The Mandalorian néző leszek.
Skywalker kora – 5/2 látványos, de a története lényegesen gyengébb. A végéről meg hosszan lehetne borongani.
