Misztikus, gyilkosos, csavaros.

Iskola utáni elzárás – a diákok nagyon különbözőek, de ők egy csíny lehetséges elkövetői. Addig nem engedik el őket, amíg valaki nem vall. Egy táska bekerül a terembe, és mire észbe kapnak, már sokkal nagyobb bajuk van, mint a kicsapás lehetősége. (Bag Man) A fiút folyamatosan zaklatják a középiskolában. Képtelenek elfogadni, hogy ő már nem lány, fiú akar lenni és lesz is. A takarító sajnálja meg, és ad neki egy hangszert, mellyel átéreztetheti másokkal a fájdalmát. Ám a dolgok durvulni kezdenek. (Elliott) Az álma a regényírás, folyton krimiken agyal. Ám megélni ebből nem lehet, így festést vállal magánházaknál. A mostani ügyfél sikeres, bizalomgerjesztő fehér férfi, aki még kedves is vele. A nő azonban nem bír szabadulni egy gondolattól: valami nem stimmel és egy gyilkos otthonába sétált be. (Instinct)

A sorozat pont ott folytatódik, ahol az előző évad abbamaradt. Megtartották a koncepciót, a külsőségeket és a hangulatot is. Még a külsőségekben sem látok különbséget: nem tömtek bele több pénzt, hogy a szörnyek jobban nézzenek ki vagy vizuálisan többet nyújtsanak.

Akinek nem lenne ismerős a sorozat ötlete: minden rész egy mondattal indul. Ezek egy horror történet bevezető sorai, gyakran valamilyen klisére utalva. Majd megnézzük a részt, amiben ezt bontják ki. A végére általában csavar is, ahogy valami másképpen alakul, mint ami az előzetes elvárásunk lenne. Ezt egy zárómondat követi, ami magában hordozza ezt a csavart. A legjobb esetekben még egy kis sötét humor is megcsillan benne.

Példával talán egyszerűbb: Mondjuk, a nyitó mondat arról szól, hogy lépteket hall a hullaház folyosóján. A zárómondatból meg kiderül, hogy végre eljött hozzá a halott lánya. A plusz poén az, hogy a részt a kislány szemszögéből követjük végig, aki nem tudja magáról, hogy halott. A végén döbben rá, ahogy elméletben a nézők is.

Ebben a részben látszik az is, hogy mi az, amiért nem az igazi a sorozat. Ahogy elindult a rész, ott volt a mondat, és a kislány, nagyon lehetett sejteni, hogy mi lesz a végjáték. Szerintem a Hatodik érzék óta erre a poénra ki van hegyezve, hogy az a szellem, aki nem tudja magáról, hogy halott – és ugyanazt a technikát használják a párbeszédekre is, mint amit a Hatodik érzékben megcsináltak.

A maga módján korrekt, szabályszerűen kivitelezik, csak éppen itt a fordulata, a csavar a fontos, ami eladja az egész koncepciót. Ha ez elveszik, akkor már nincs olyan hatása a résznek.

Alapvetően az évad első fele jobban tetszett. Ott vannak meglepetések, és eredetibb történeteket mutattak be. Ahogy ment előre a sorozat, már soknak kitaláltam előre a poénját, ami a fentiek miatt nem esett jól.

Ugyanakkor, bevallom, azzal is rosszabbnak éreztem, hogy már nem mentek el a szomorú végek felé. Az elején nem lehetett tudni, hogy a hősnek sikerül-e a helyzetet és magát megmentenie, vagy nagy vérfürdő lesz és nyer a gonosz. A végére már rózsaszínűbb befejezéseket kapunk, kiszámíthatóbb, aminek szintén nem örültem.

Abban is folytatja az első évad hagyományait, hogy nem pakolják tele ismert színészekkel. Talán 2 alkalommal merengtem el azon, hogy valamelyik szereplő ismerős. Teret kapnak még ismeretlenek, és ez megy is a koncepcióhoz.

A harmadik évad már be van rendelve, meg is fogom nézni, ha kijött. A koncepció, egy-egy története még mindig ötletes, ha az egészre ez már nem is igaz.

Two Sentence Horror Stories – 5/4 erősebb kezdés után gyengébb részek jöttek. A csavar lenne a lényeg, de a végére nincs.

Two Sentence Horror Stories | S2 | New Horror Trailer - YouTube