Kapcsolatot tettető, egymásba szerető, tehetségkutatós.
Karina anyja a válása óta – bár igazság szerint előtte is – irányításmániás. Ha valami nem az elképzelései szerint alakul, mindenkinek szenvednie kell körötte és megvalósítani a lehetetlent. Így amikor a nagyobb lánya házasodik, elvárja, hogy Karina is hozza a vőlegényét, akiről már sokat hallott. A rendező, aki azt a tehetségkutatót is készíti, amelyben a lány dolgozik. Karina nem is meri elmondani az asszonynak, hogy a férfit rajtakapta mással, és annak 
a kapcsolatnak annyi. Inkább keres egy kamu pasit, akit bemutathat otthon. Simon éppen kézre áll – a jóképű taxis a lány autójába ütközött, és ezzel jóvá teheti neki. Maguk között megegyeznek, hogy ha másoknak hazudnak is, egymással őszinték lesznek. Egyre inkább egymásra is találnak, csak éppen Simon fia az apját is meg akarja lepni, és jelentkezik énekelni Karina műsorába – amiről Simon nem tudhat előre.
Már emlegettem a kilencvenes évek romantikus magyar komédiáit. Nagyon tévések, nagyon koppintások, és nagyon könnyen emészthetőek. Gondolom, minden nemzetnek megvan a maga ilyen sávja, ha nincs is egy Hallmark Csatorna minden országban, ahova fel lehet ezeket tolni. A lényeg azonban az, hogy a lengyeleknek is van ilyen olcsó, nagyon limonádé romantikus komédiája. Ilyen a Kamuvőlegény.
A történet klisék halmaza, de minden téren. Mégis, kinek nem esik le már a nyitó jelenetnél, hogy a csaló, tenyérbemászó rendező nem az igazi Karina számára? Az is olyan tipikus, ahogy lebukik a nagyon elvakult nő előtt. Karina előbb átmegy, és a meglepetés inkább neki készül, amikor a párja egy másik nővel érkezik – akinek ráadásul ugyanazt a fehérneműt vette meg a lusta pasi, mint Karinának.
A véletlen találkozás a másikkal, a megjátszott kapcsolat, amibe majd az érzelmek is jönnek. A butaságon összeveszés, a nagy békülés. Minden, teljesen a zsáner szabályait és klasszikusait követve. Még az is, hogy a kissrác zenei babérokra tör és megy a vetélkedőbe.
Az már más kérdés, hogy ennek a kivitelezése mennyire tévés és látszólag olcsó is. A tévés show, ami elvileg az ország egyik legnézettebb műsora kis túlzással úgy néz ki, mint egy sima SZM bál, amikor a gyerekeket jelmezben kiállítják a kultúrház színpadára. Abba is nagyon bele lehet kötni, mit adnak elő. Simon fia valami népdalfélével kezd, aztán a végére Sinatra lesz belőle. Mégis, egy 10 év körüli kissrác hogyan köt ki ennél a dalnál? Abba meg már bele se menjünk, hogy milyen lesz az előadás.
Ahogy a gyenge romantikus komédiáknál lenni szokott, se nem romantikus, se nem vicces nem tudott igazán lenni. Nagyon járatom az agyam valamin, amin legalább elmosolyodni el tudtam, de nem jut eszembe semmi. Simán pakoltam, iratokat rendeztem, amíg ment mellettem a film, egyszer nem volt késztetésem, hogy félbehagyjam a dolgaim és igazán nézzem a filmet.
Azon még merengek, azt viccesnek szánhatták-e, ahogy Karina exe a szakítás után vissza akarja kapni a nőt, és egy másik kollégát kér meg, hogy kémkedjen utána. Nem lett belőle semmi, és egészen olyan hatása lett, mintha egy harmadik szereplő elmesélné azt, amit a korábbi jelenetekben láthattunk is.
Lengyel színészeket nem ismerek, és ezen e film se fog változtatni. Igaz, ez a karaktereknek éppen annyira köszönhető, mint a színészeknek. Papírfigurák, ha aranyosak is.
Nem lett egy emlékezetes film, egyszer megnézem és gyorsan el is felejtem.
Kamuvőlegény – 5/2 több klisét tesz egymásra, eredetiség nincs benne, de legalább egy-egy karakter aranyos.
