Gyógyszeripari, nyomozós, függőség iparos.
Bevezetés előtt áll egy új fájdalomcsillapító, mellyel a függőség kialakulásának lehetőségét iktatnák ki. A tesztelés során az egyik egyetemi laborban azonban rájönnek, hogy ez is függőséget okoz, és ha a megadott időn túl is szedik, sokkal károsabb, mint a korábbi gyógyszer. Dr. Brower helyesen akar cselekedni, de a milliárdos iparnak nem célja visszavonni a szert. Megindul a jogi harc és besározás. Jake Kelly FBI ügynök, aki a drogokat akarja az
utcáról eltüntetni. Beépített ügynökként hónapok óta azon dolgozik, hogy két szervezetet is kivonjon a forgalomból. A helyzet egyre veszélyesebb, de a célért nem fél a saját épségét is kockára tenni. Claire építész, akinek a mindene a fia. Amikor gyógyszertúladagolásban a 16 éves, versenyszerűen sportoló fiú meghal, az anyja nyomozni kezd. Tudja, hogy a gyereke nem volt függő. Amibe belenyúl, könnyen az életébe kerülhet.
Mi is volt az első olyan film, amiben különböző történeteket fontak össze, és a végére jöttünk rá, hogyan érnek össze a történetek? Az Ütközések is ezt hozta, az díjazott film is volt, de gyanítom, hogy az Igazából szerelem a legismertebb példa, az indította el a romantikus komédiák ilyen típusát.
A Crisis is ezt a módszert használja, csak kisebb volumennel. Nem 6-7 történetet, hármat von össze és mesél el. Sokáig olyan is, mintha 3 külön filmet néznénk, még a zsáner sem tűnik egységesnek. Dr. Brower egy jogi elemekkel is bíró thriller szereplője, Jake egy rendőrfilm, végül Claire egy krimi hősnője. Claire és Jake szála össze is ér majd, de azt még most sem értem, ahhoz a konkrét történethez mi köze a doktornak és a munkájának. A nagyobb összefüggés van csak meg: látjuk, mit okoz a függőség az utcán, a ráépülő bűnhálózatot és azt, miért lehetetlen hathatósan változtatni a dolgokon. Mert a pénz diktál, azon a szinten is.
Elég komor a film hangulata. Minden téren azt látjuk, hogy baj van a rendszerrel, és nincs senkinek eszköze, hogy változást hozzon. Milliárdos iparág, amit nagyon komolyan a haszon tart mozgásban. Itt azt látjuk, aki úgy adja el magát, hogy a célja egy biztonságos gyógyszer létrehozása, igazából az érdekli, milyen a haszonkulcs. Nem tesznek semmit, amikor kiderül, hogy a gyógyszerük rossz: az sokba kerülne. Egyszerűbb lefizetni az embereket és várni a sült galambot. A pénz pedig diktál – a bíróság, az egyetem, minden megadja magát.
A rendőri munkában: szabályok szerint kell játszani azok ellen, akik nem szabályok szerint dolgoznak. Kemény munka, szinte nulla eredmény. Elkeserítő. Simán le lehet jutni addig, hogy kiégnek és önbíráskodásra adják a fejüket a rendőrök, vagy beletörődnek, hogy változtatni nem tudnak, csak takarítanak.
Az átlagember meg eleve esélytelen a rendszerben. Függővé válhat simán attól, hogy szedte a felírt gyógyszerét. Ha meg bekerül a fenti rendszerekbe, statisztikai adat lesz belőle, és esélye sincs az igazságra.
A színvilág is ezt a komorságot hordozza. Nem fekete-fehér a film, de annyira szürkébe játszik végig, hogy az embernek minden életkedve elmegy. Mondjuk, ezt a téma is hozza.
Minden történetszálban van legalább egy olyan színész, akivel el lehet adni a filmet. Gary Oldman a legnagyobb név, de még kis mellékszerepben is Luke Evans, Martin Donovan szintű sikeres színészek tűnnek fel. Az már más történet, hogy az Armie Hammer körüli botrány mit ártott ennek a filmnek is.
A kritikusok nem szerették, nekem jobban tetszett. Átjött az egész helyzet reménytelensége.
Crisis – 5/4 súlyos mondanivaló, erős szereposztás, jól összeérő szálak + a komor valóság. Elnéztem.
