Kissé egyik szemem sír, a másik nevet állapotban érzem magam a sorozat folytatása miatt. Érdeklődve vártam, mi vezet majd az újabb átverésekhez, de ez… Nem feltétlenül érzem elegánsnak.

Assane már lezárta az apjával történteket, igazából a saját boldogságát kellett volna építenie. De nem, hamar váltunk, mert visszahozzák az anyját, akiről eddig szó sem volt. Mintha Murphy törvényei érvényesülnének, éppen csak visszajött, elrabolják, és már zsarolni is kezdik a tolvajt, hogy mit tegyen meg, ha az anyját vissza akarja kapni. Nekem meg nagyon hamar az lett a gondolatom, főleg, ahogy a visszaemlékezős részekből megtudtuk, hogyan szakadt meg anya és fia kapcsolata, hogy nem értettem, miért erőlködik érte egyáltalán. Assane szemszögéből a nő akkor hagyta teljesen magára, amikor gyászolta az apját, teljesen elveszett és árva lett nélküle. Akkor neki miért kellene érte mindent kockára tennie? Talán a sorozat teljes első felében értetlenül álltam az előtt, hogy miért tesz meg és áldoz fel ennyi mindent a nőért, aki ezt a látottak alapján abszolút nem érdemelte meg.

A végére kissé sikerült ezen javítani, kapott szimpatikus belépéseket az asszony. Az ő oldaláról a múlt is árnyaltabb lett. Az sem egy rossz húzás, hogy akkor már inkább az lett a játszma központi eleme, hogy ki az, aki így állított csapdát. Ki az, aki ennyire ismerte a férfit és van is oka ilyen tervet működésbe hozni. Mivel a visszaemlékezések ezt a témát is érintik, mondhatni, vezetve lettünk, hogy mi kit tarthatunk gyanúsnak. 3 fő alak lépett elő, és mondanom se kell, egyikük sem tartozott azok köz, akikben Assane és Benjamin gondolkodtak. Nekik volt is meglepetés, ki az ellenfél, a nézőknek ezt előbb össze lehetett rakni.

De az összerakás, ahogy mi is kapjuk a nyomokat és gondolkodhatunk, tetszett most is. Talán nem volt túl bonyolult a több ismerettel a megoldás, de attól még megvolt a hangulata. A részek nyitott végei is sikeresen vettek rá arra, hogy egyik részt nézzem a másik után.

Jót tett az is, hogy több trükköt és bűnügyet láthattunk. Az összekötő elem az volt, hogy Assane zsarolás hatására végezte el a kapott feladatokat, de azzal együtt is, mi nézünk átveréseket és ügyes rablásokat nézhettünk sorra, amelyek önmagukban is szórakoztatóak voltak, a nagyobb képet félretéve is.

Továbbra is áll, hogy a készítők merítenek Leblanc hagyatékából. Azt már rég feladtam, hogy egy kötethez akarjam kötni az évadot, és itt valóban rámennek arra, hogy minél több történetből kerüljenek elő elemek. Még szójátékok, nevek is erőteljesebben származnak onnan, mint a korábbi részekben. El is mosolyogtam azon, amikor az egyik epizódban azt mutatták, hogy Assane munkásságának hála hogyan fedezték fel a fiatalok maguknak Arsene Lupin történeteit. Az biztos, felelve a fikcióra, hogy magyarul a könyve újramegjelenése is elindult, az meg kiderül, meddig tart a Gabo lendülete.

Akkor, még egy, ami nélkül meglettem volna, bár értem, a sorozatban miért fontos elem. Assane már egyértelműen egyesíteni akarja a családját, és akkor is figyeli őket, próbál velük lenni, amikor ők is halottnak kell, hogy higgyék. Több szerepet kap Claire. még a kis nyomozása el is ment volna, de ahogy Assane álcájával flörtöl, nos, anélkül meglettem volna.

Több szerepet kap Benjamin és Guedira is, ezeknek viszont tudtam örülni. Velük jobban szimpatizáltam, és dobott az eseteken, amikor több emberes, bonyolultabb átveréseket csináltak meg. Az kifejezetten jól nézett ki, amikor a rendőrnek kellett műgyűjtőnek kiadnia magát, és beleshetett Assane titkos menedékébe is.

Ez az évad sem hosszú, és nem is kell belőle ennél több. Így elég feszes, pörgős, és nem veszik el az erejét felesleges mellékágakkal, mint amilyen Assane az edző álarcában. (A végére azért annak is lett értelme, ha nem is olyan sok.)

Egyelőre a lement részeken végig értem, ha lesz folytatás, majd írok még arról is.