Bosszút állós, barátnős, csalókon elégtételt vevő.
Az egyetemista Ira, az ápolónő Mása és a színésznő Alisa egy cipőben jár. A három nő nős férfival jár, és eljön az a pont, amikor minden borul. Ira nőtlennek hitte a tanárát, és amikor megtudta az igazat, leleplezte a felesége előtt a férfit. Mását még ki is rúgja a nős sebész, amikor a nő már nem akar csak az ágyasa lenni. Alisa pedig éppen
egy szerelmes együttlét alatt látja meg az üzenetet, melyben szeretőjét értesítik a fia születéséről. A szakítást egy bárban, ivással orvosolnák, és az alkohol mellett barátságot kötnek. Ira eljárása megtetszik a másik kettőnek, és szövetkeznek, az ő exeiknek is fizetni kell! A tervek bejönnek, és közben hírük is megy. Már őket keresik meg a boldogtalan asszonyok, hogy megfizessenek a csaló férfiak. Ám nyomukban egy tévéstáb, Ira szerelmes szeretne lenni, és mellé is nyúlhatnak.
A bosszúfilmeket szeretem, lehet az akció, horror vagy éppen olyan komédia, mint ez a film is volt. Most még szívesebben is néztem ezt, mint egy esetleges öldöklést. Jókat tudtam mosolyogni azon, melyik pasinak milyen megtorlást találtak ki a lányok.
A film hamar a dolgok közepébe csap, és tulajdonképpen annak a gyűjteménye, hogy a saját bosszújukat, majd másokét hogyan kivitelezik a lányok. Így mozgalmas, sok szereplőt mozgat, és kellően változatos is. Minden eset más, és maga a trükk, vagy éppen az eset végkimenetele is más. Belefér az, hogy valaki majd szívrohamot kap a hullaházban, és az is, hogy megmentenek egy házasságot. Még olyan eset is akad, amikor hibáznak, és ők lesznek azok, akik a trükk végén meglepődnek. Van itt minden, és ez jó.
Ha nem is annyira kreatív ötletek, hogy az állam leessen, ennek megvan az oka. Mivel egy-egy esetet gyorsan lezavarnak, sok kis vicces epizódból áll össze a film, nem is próbálkoznak azzal, hogy egy összetettebb, így ravaszabb átverést is megmutassanak. A film hangulathoz illett is így, és nem is untam bele az esetekbe.
Azért azt megfigyeltem, hogy nem értettem meg a lányok eredeti változatait. Mindhárom nő a maga stílusában klasszis, szépek és fiatalok. Meg lehet nézni, milyen nős férfiak szedték fel őket. Az idős doki még ronda is, a rendező sörpocakos és ő sem jóképű, de Ira csábító tanárát sem nevezném csábosnak. Még csak azt sem tudom mondani, hogy a személyiségükkel hódítottak, mert amit mutatnak belőlük, az igencsak hervasztó. (A film végére mindegyikük életében megjelenik egy alternatíva, azok már helyesebbek. Fiatalabbak. Nem is értem, minek kezdtek azokkal az öregebb lúzerekkel.)
Külsőségeiben az a színes, sok helyszínen forgatott komédia, amit szívesen nézek. Nem látványelemekkel dolgozik, hacsak nem számoljuk annak a lányok jelmezeit és ruháit. Minden átverés más-más karaktert igényel tőlük, így igencsak sokféle ruházat előkerül, miközben civilben teljesen más a stílusuk.
Még az üzenete sincs túltolva, nem lesz femináci a film. Bár egy-egy ponton tartanak ott a lányok, hogy minden férfit meg tudnának fújtani és szemétnek tartják őket, a végső döntés az lesz, hogy vannak még rendesek és a szerelmet is meg lehet találni, nem csak a csalókat – akik meg reszkessenek, mert a lányok lecsapnak.
Mivel rákaptam az orosz filmekre, már volt benne olyan színész, akit láttam másban. De ez nem az a szint, ahol a neveiket megjegyezném. Itt inkább eye candy faktor dominált a lányoknál, nem a színészi véna. De kellemesen komédiáztak, jó volt ez így. Azon már csak magamban mosolyogtam, hogy láttam a neten egy képet Paulina Andreeva férjéről és ő sem az a szépfiú típus és idősebb is. Ennyire más az orosz ízlésvilág?
Vagyis, ez egy kellemes kis vígjáték, amin jól szórakoztam. Nem váltja meg a világot, nem is csöpögős romantikus, egy estére jó volt mosolyogni.
Női szövetség – 5/4 könnyed limonádé, de kifejezetten jó szórakozásnak találtam. Vicces is volt, változatos is.
