Szépen illik abba a sorba, amikor egy népszerű podcast alapján készítenek sorozatot. Ennek mondjuk nem ilyen formátum, hanem cikkek adták az alapját, de így is látom a hasonlóságot.

A fő téma: a gyógyszeripar, és ahogy tönkreteszik a hétköznapi embereket a profit miatt. A történet 3 szálon fut – látjuk a rendszer tetejét, vagyis a minden mögött álló embert, aki milliárdokat keresett mások nyomorából. Látjuk a lenti réteget, a hétköznapi embert, akit tönkretett a gyógyszer. Vagy nevezzem inkább drognak? Mert az egésznek a lényege, hogy fájdalomcsillapítóként árulták, de ugyanolyan, mint a drog. És van a történetét elmesélő nyomozó, aki összeköti a pontokat és nem mellesleg a maga nyomozásával egy kis krimit is csempész a drámába.

Akár külön is lehetne nézni a szinteket. A leggyengébb minden tekintetben a lent. Glen jó férj, apja a felesége korábbi kapcsolatából származó nagyobb fiának, és a közös kislánynak. Vállalkozó, felelősségteljes, egy jó ember a szó több értelmében. Csak jön egy baleset, egy hátműtét és a fájdalomra kapott új gyógyszer, ami mindent tönkretesz. Egy lejtmenet Glen útja. És ő jó ember, próbál kapaszkodni, gyógyulni, de esélye sincs. Olyan, mint egy példabeszéd és intés. Ha ezt teszi egy jó ember, mi van azokkal, akik gyengébbek nála? Így válik érthetővé és személyessé a számadat, amit a más szinteken hallunk. Mert százezrek halálát és függőségét nehéz elképzelni, de Glen pokoljárása és végzete átélhető, személyhez szól. A koncepciót nagyon értem, csak túlzottan példázat. Nem eltalált a szereposztás – a feleség túl semmilyen, a kamaszfiú szerencsétlen, Taylor Kitsch meg nem az a színész, aki elviszi a hátán a drámát. Jobban is ment neki a klassz családfő és szerelő, mint a lezüllő ember portréja.

A felső, ahol számtani módon döntöttek életről és halálról. Ott Richard Sackler nyomában járunk, akit Mathhew Broderick alakít. Itt kevés a cselekmény, és amivel fel próbálják dobni, ahogy a halott nagybátyja kíséri Sackler lépteit, nem elég. Még akkor sem, ha Clark Gregg tökéletesen hozza az elegáns szemétládát, akire sokkal inkább emlékezni lehet, mint Broderick rosszfiújára. Olyan puhány, jellegtelen és csendes – ettől valahol még ördögibb, nem nézi ki belőle az ember, amit a pénzért és a győzelemért megtesz, és direkt nem is lehet szimpatikus. De így ez a rész… furcsa. Bár a kevésbé ismerős folyamatok és a mögé nézés miatt még mindig érdekesebb, mint Glen története.

Végül, ami velem nézette. Edie Flowers nyomozása. A jelenben egy bizottság előtt ül, és utólag meséli el, mire jött rá, hogyan mentek tárgyalásra és mi történt. Ebben volt meg az izgalom, ahogy követik a nyomokat, rájönnek az összefüggésekre – és be volt építve, hogy egy értékesítő lányka miképpen lett a tanújuk. Akár az övé is lehetne külön szál, de jobban illik ennek egyik mellékágnak. Hiszen ezek vannak legjobban összekötve, és láthatóan az volt a szerepe, hogy eljusson oda, hogy Edie számára átadja az adatokat.

Lehetne ragozni, mennyire mocskos a rendszer, de a sorozat remekül megfogalmazza. Egyértelműen párhuzamot állat a droghálózatokkal és rámutat a módszereik közti hasonlóságokra is. Rá lehet mondani, hogy a sorozat után az ember hajlamos elgondolkodni, mielőtt bekap még egy fájdalomcsillapítót a fejfájására. Bár ok, itt azért erősebb gyógyszerekről van szó, mint amit bekapunk a fog- vagy fejfájásra. De az elv… hogy jövedelmezőbb véget nem érően kezelni és tüneteket enyhíteni, mint meggyógyítani az embereket, az mindenképpen kegyetlen.

Minden részegységre igyekeztek olyan színészt tenni, aki ismerős lehet a nézőknek. A leggyengébb választás számomra Kitsch, aki szerintem inkább eye candy volt mindig is a szerepeiben – neki ezért balsors, hogy korosodik. Broderick már jobb, csak éppen neki jut a sorozat férgének szerepe. A show-t meg lopja Uzo Aduba, aki nem csak őrülteket játszik hitelesen.

Nem látványfilm, de a színterek és szereplők váltásai miatt kellően mozgalmas, és nem éreztem úgy, hogy kellene még valami plusz, hogy lekössenek. Ahogy a színterekben, itt is van fent és lent is. Éppen annyira látunk milliárdos kastélyát, mint a leszokni próbálók lepukkadt gyűléstermét.

Ha nem is az emlékezetesebb sorozatok közé sorolnám, azért találtam benne olyat, amiért megérte megnézni.