Végső csatás, vámpíros, mágikus, harcos.

Trevor és Sypha kénytelenek azzal szembesülni, hogy hiába végeztek Drakulával, mindig lesznek olyanok, akik vissza akarják hozni az életbe és szörnyűségeket tesznek a nevébe. Az életük harcok végtelen sora kezd lenni, ami lassan felemészti őket, de egymásba kapaszkodnak és kitartanak. Targoviste a következő állomásuk, ahol valami sötét lappang a mélyben. Maradnak nyomozni. Alucard magányát egy segélykérés töri meg. Az éjszaka lényei egy környékbeli falura támadtak – elindul segíteni, és mire észbe kap, a menekültek a kastélyába lelnek otthont és készülnek az életükért harcolni. Köztük van egy alkimista, aki saját sötét terveit szövögeti. Hector a vámpírnők szolgájaként ténykedik, de titokban a lázadását készíti elő – Isaac egyre közeledik feléjük, megváltozott célokkal és küldetéssel.

Rég téma, hogy videójátékból nem sikerült még igazán jó mozit készíteni. Mostanában volt újabb próbálkozó, de a Mortal Kombat nem az a film lett, amit mindenkinek látnia kellene. Valahol viccesnek is érzem, hogy a mozi nem akar összejönni, de a Castlevania révén animált sorozat már létezik, aminek játék az alapja és nagyon jól sikerült.

A 4. lett a záróévad, és kisebb megjegyzések mellett egy nagyon szerethető befejezés lett. Minden szálat szépen elvarrtak, a szereplők megkapták a nekik járó jutalmat/büntetést, és hiányérzet nélkül el lehet köszönni.

Mindez 10 részben, ami ennek köszönhetően elég tempós is lett. 3 fő szálat kellett elvarrni, leleplezni és megküzdeni az évad ellenségével, miközben a magánéletüket is építették. Váltogatjuk is a nézőpontokat, hogy a végére a fő szálak összeérjenek és egy nagy csatában egyesüljenek majd.

Hector és Isaac, akik nagyon sokat változtak, és ebben az évadban elérnek az út végére. Isaac szépen össze is foglalja egy ponton, hogy mi történt velük és hogyan tovább. Nagy mélységek, nagy magasságok jellemzik őket. Kifejezetten bírtam Hector lázadását Carmilla uralma ellen, és Isaac nagyon bad ass volt, amikor megérkezett a vámpírnők kastélyába. De amitől működött az ő részük, hogy az akciók és látványos csaták – Carmilla utolsó csatája különösen megérdemli a kiemelést – mellett értelmes is volt. Annyira érdekesek Hector és Lenore eszmecseréi, a kovácsok találkozása, mint a harcok.

Alucard újabb küldetésre indult, és nagyon drukkoltam, hogy most ne kapjon a lelke újabb sebeket. Ő halad kifelé a sötétségből, és tettek mellé is egy méltó társat. Igaz, az ő története a félrevezetés része, de szépen hozta mellette, hogy Saint Germain miért és miben sántikál. Itt nem volt olyan mélység, de látvány és erőteljes karakter bőven.

Trevor és Sypha szimpatikusak nekem, így azzal sem volt különösebb bajom, hogy csak követik az eseményeket és reagálnak. Így is nagy csatákat vívnak – bár nem a Star Warsból kellett volna egysoros poénokat nyúlni, nem elég vicces. A legjobb varázstárgyak is köröttük bukkannak fel, és vannak kerettörténetek tárgyakról, személyekről. Az indiai gyökerű harci tőr nagy kedvencem lett. De külön-külön, együtt is szeretem a kettősüket, még ha az utóbbi két évadban nem is fejlődtek. Egymás családja lettek, harcosok és csak a pont kellett a végére.

Animált sorozat, van benne anime hatás is. Talán elsőre furcsa, sötét, de jól össze van ez rakva. A helyszínek horrorba illenek, a szereplők karakteresek. A harcokat meg jó nézni. Amikor összeáll az Alucard – Trevor – Sypha hármas, az csatában több mint halálos. Egyértelműen az a harci csúcs, amikor a kastély megtisztítására megindulnak…

Angolul nézem, eltalálták a szinkronszínészeket is. Hallgatni is jó volt, nem csak nézni.

Talán kissé a sorozat iránti szeretetem elnézővé is tesz, de nem bánom. Ez egy jó sorozat volt, jó zárást kapott és nem is érezni, mennyire videójáték volt mögötte. Pedig volt…

Castlevania – 5/4,5 szórakoztat, és ha nem is mindig ülnek a poénok, a karakterek és a látvány eladja.

https://www.youtube.com/watch?v=L7iWXfZzEMc