Átnevelős, családi, szembenézős.
Jared csak szeretne olyan fiú lenni, akit a családja tud szeretni. Az apja elkötelezett lelkész, az anyja a férje hű támogatója. Tőle is tisztes, keresztény életet várnak el. A fiúnak barátnője, egyetemi tervei vannak, de mélyen elrejtve valami mégis más benne. Szakít a barátnőjével, aki már le akart feküdni vele, de Jared úgy nem vonzódik 
hozzá. Az egyetemen egy másik tanuló bántalmazza, és a hazatérő fiúról pletyka terjed el. A bántalmazója, hogy magát védje, felhívja azzal a szülőket, hogy Jared meleg. A fiú eleinte tagad, de aztán bevallja, hogy valóban vannak ilyen gondolatai. Ultimátumot kap: csak akkor nem tagadják ki, ha hajlandó megváltozni és rendes keresztény életet élni. Az apja beszervezi egy átnevelő táborba, ahol a homoszexuális hajlamokat igyekeznek kinevelni a fiatalokból. Jared mindenbe belemegy, de egyre tisztábban látja, hogy ez nem megoldás.
Sikerregényből készült film, amitől tartottam is előzetesen. A történet igaz történet alapján készült, a filmbeli Jared ihletője a saját kamaszkorát és tapasztalatait írta meg. Elég durva részek voltak a kötetben, és nem akartam azt még látni is.
A filmnek viszont sikerül megtalálnia azt a pontot, ahol megráz a látottakkal, de nem borzaszt és nem kell brutális jeleneteket végignézni. A legjobb példa? Amikor Jared nemi erőszak áldozata lesz. Tudjuk, mi történik – a testi és az érzelmi fájdalmat is átadja a film, de úgy, hogy azt csak érzékelteti, és nem premier plánban mutatja az eseményeket. De ugyanezt meg tudja tenni az öngyilkossággal, vagy az átnevelő táborral is. A film átérezteti az egésznek a szörnyűségét, de nem azzal sokkol, hogy szenvedést és bántalmazást közvetít.
Erőssége a filmnek, hogy meg tud maradni egy fiatalember történetének és drámájának, nem példázatba megy át. Szinte még túl finomak is az eszközei: Jared annyira normális akar lenni, hogy magának is nagyon sokáig tagadja, mi van igazából a szívében. Elég komoly konfliktusok feszülnek körötte, és a film ezeket szépen kibontja, mélyíti, megmutatja belőle a kiutat. Ahogy felfedezi a saját identitását, ahogy felismeri a rendszer hibáit, ahogy a szüleivel valóm kapcsolatát is rendezni kezdi, új alapokra helyezi.
Másság film is, de két dolog intelligensebb benne. Az átnevelő táborok borzalmai az egyik: arra nevelik a srácokat, hogy játsszák meg magukat, gyűlöljék magukat és tulajdonképpen a családjukat is, mert belőlük lesz bűnbak a programban. A másik, hogy a film üzenete az önelfogadás. A film azt mutatja meg, hogy azok tévelyednek nagyon el, ártanak maguknak vagy másoknak, akik szégyellik és nem képesek elfogadni magukat. Lesz, aki öngyilkos lesz. Lesz, aki erőszakolóvá válik. Mert akar dolgokat, de azért gyűlöl mást és magát is. Meg kell szakítani a kört, és az erőszak a lehetőség. Onnan indul minden, hogy tisztában van magával és a vágyaival, arra lehet értékeket és életet is építeni. Kapunk példákat, akik képesek lesznek erre, és ők lesznek képesek a környezetben is változást elérni.
Identitás dráma, így látványt nem keresünk benne. Sokkal fontosabbak a színészek, és amit ők tesznek bele a filmbe. Lucas Hedges drámában a kezdetektől nagyon erős volt, és most is ezt az oldalát mutathatja meg. Az ő érzékeny, de nem túlzó játéka szerethetővé teszi a kemény téma ellenére is a filmet. Nicole Kidman, Russell Crowe, Joel Edgerton, Joe Alwyn tűnnek fel mellette kisebb-nagyobb szerepben. Tettek a filmhez ők is, de Hedges adta el a sztorit.
Edgertonnak különben ez volt a 2. rendezése, és ha ilyen minőséget nyújt továbbra is, akkor nem csak színészként, rendezőként is érdemes lesz figyelni rá.
Eltörölt fiú – 5/4 meglepően súlyos témát mutat be érthetően és átérezhetően, nem sokkolóan, bár lehetne.
