A helyzet az, hogy olvastam a dokumentumregényt, amiből készült. Azt kifejezetten szerettem is, pedig az evezés nem az a sport, amit bármelyik olimpián követtem volna. Legfeljebb egy-egy filmben láttam, ahol felbukkant az itt is emlegetett Yale - Harvard vetélkedés.

Akkor mi volt a titok nyitja? Az esélytelenek Hamupipőke küzdelme. Ahogy meg tudta ismertetni és szerettetni a fiúkat, akik maguk se nagyon hihették, hogy ezt végig fogják csinálni. Ma már nehéz is elképzelni, ahogy akkor ment az olimpia. Nem sztárcsapatok és hírességek mentek, hanem az egyetemről fiatalok. Van ilyen film hokiban is, többek között. Most is a csapatevezés is.

Az olimpia sem akármelyik, amelyikre kijutottak. A berlini, a náci párt égisze alatt. Nem véletlenül tűnik fel a sportolók között Jesse Owens, akitől mindenki csodát várt. Nem véletlen az sem, hogy Hitler is ott lesz a döntőn és bizony mesterkedik mindenki, hogy a saját csapatát hozza előnybe. Mondjuk, nem feltétlenül a németek voltak ebben a legrosszabbak, hanem az angolok, ha jól értettem.

De az is, hogy van egy kiemelt szereplő, aki szimbolizálja mindazt, amit a csapat megtestesített. Mélyről jött, felépítette magát és ez a kiút.

A film szerencsére mindezt át tudta venni. Csapaépítés, személyiségfejlesztés, a nagy egyéni és a csapat küzdelme a korban, amikor a kisembert nagyon elnyomták és a gazdagok megvettek, amit csak akartak. A filmnek ez a vonala különösen fel lett erősítve: minden egyes színtéren hátrányból indul a film Washington csapata. Országos bajnokok lesznek, ami egyet jelent az olimpiai kijutással. Erre közlik velük, hogy maguknak kell állni az utat. Ha nem megy, majd megy a Yale vagy a Harvard csapata. Nekik telik rá. Szóval, végig húzza őket az ág is. Már az valami elképesztő, hogy ezek a fiúk egy szezon alatt így összeálltak és akár az állami bajnokság összejött nekik. Egy ponton fejtegetik is, hogy olyan fiúk ellen versenyeznek, akik gyerekkoruktól készülnek erre, akik rá vannak nevelve a versenysportra. Nekik meg volt egy évük az iskola mellett. De talán itt van a titok nyitja is: ezeknek a fiúknak ez élet-halál harc volt. Ha nem jutnak be a csapatba, nincs ösztöndíj, nem lesz egyetem sem. A gazdasági világválság kora van, munka sehol éheznek és szenvednek. Jól evezni nekik a jövőt, a megélhetést jelentette. Ezt is sikerült beletenni, meg azt is, hogy ez mennyire nem tetszett a kivételezett helyzetben levőknek. Azért, akadt üdítő kivétel is: ahogy a rivális csapat vezetője azt tudta mondani, ti vagytok a jobbak és segít.

Ezek fogtak meg a filmben is.

Mellette itt is volt kiemelt figura, de az már kevésbé tudott érdekelni. Nem a karakter vagy a történet hibája. Szépen fel volt építve, Joe honnan jön, milyen traumái vannak és milyen harcos alkat. A legnagyobb diadal? Kb. az éhhalálból beevezni magát az egyetemi csapatba, az nem semmi. Csak éppen, Callum Turner játssza? Kiszőkítve? Nem bírom megemészteni. Ez szimplán egyéni szimpátia, pontosabban annak nem létének kérdése. Már a Legendás állatok kapcsán se bírtam, pedig az még a jobb szerepei között van. Annyi tehetséges fiatal van, miért pont Turner? Nagyon kellett koncentrálnom, hogy lássak túl a színészen.

Szerencsére, vannak mellette mások. Edgerton, mint az edző. Luke Slattery a hajó vezetőjeként. A neveiket nem tudom megjegyezni, kit minek hívtak a hajóban. Az mindenképpen érdekes volt, ahogy itt egy csőszerű izé volt a fejükön, hogy hangosabban tudják a csapatot uszítani.

Korrekten is néz ki a film, de drágának különben nem látszik. Egyetemi környezet, sok evezés, a végén meg Berlin, de ott is a folyó és a csónak a lényeg. Nem is készült sok pénzből - azt viszont sajnálom, hogy ezzel együtt is veszteséges lett. Pedig vannak benne sztárok. Jó az alapanyag. Azt már említettem, hogy Clooney rendezte? Mégis, nem lett sikeres. A kritika se volt oda érte, alapvetően túl konzervatívnak tartották Clooney rendezését.

A helyzet viszont az, én szeretem a hagyományos sportfilmeket. Ez az. Szerettem is. Még csak nem is kell az értékeléséhez szeretni ezt a sportot, én se tartozom a nézői közé. De a filmen jó volt.