Gyógyuló, vidéki kastélyos, barátkozós.
Mary egyedüli gyermekként, az édesanyja szeretete hiányában nődögél Indiában, ahova angol édesapját kiküldetésre küldték. A vidéken egy járvány söpör végig, és a megárvuló kislányt nagybátyja, lord Craven fogadja be. Angliába visszatérve egy komor ház, egy gyászoló nagybácsi fogadja. A kislány egyetlen vigasza a kinti 
csellengés és egy kóbor kutya megszelídítése lesz. A kutya nyomában jut be a titkos kertbe, majd a házban kutatva rájön, hogy van egy unokaöccse, akit elzárva tartanak, mindentől féltve. Segíteni akar a fiúnak, aki egyedül járni sem tud. A kislány meggyőződése lesz, hogy Grace néni titkos kertje meggyógyíthatja Colint és egy cseléd öccsének segítségével bele is kezdenek a titkos hadműveltbe, miközben a lord továbbra sem képes átlátni a gyászán.
A titkos kert eredetileg egy angol gyerekkönyv klasszikus. Mivel még friss élményem az olvasása – direkt nem néztem meg a filmet, míg nem olvastam a könyvet –, az tűnik fel leginkább most, amiben hozzányúltak az eredetihez.
Nem írok részletes listát, beérem annyival, hogy nem tetszett minden belepiszkálás. A kutya beletétele nagyon szerethető, de mondjuk Mary anyjának írtak egy mentséget, amiért kifejezetten rossz anya volt. Ez kevésbé hiteles volt, mint az eredeti történetben az anya karaktere, aki tipikus angol szépségként és úri nőként nem foglalkozott a gyerekével.
Amit nem tudok eldönteni: az eredeti reális regény, varázslat és mágia nélkül. A filmben viszont kicsit csavartak rajta, és szinte azt tudom írni, hogy mágikus realista lett. A kis madár, amely még a kert kulcsát is megmutatja, szinte csak kiírva nincs, hogy Grace néni lelke. De ott van az a jelenet is, ahogy a kert reagál arra, hogy Colin először nem bír ott lenni, ahol meghalt az édesanyja.
(Még valami, ami az eredetiben jobb: az, hogy a szülésben meghalt neje miatt van túlféltve a gyerek, hihetőbb. Itt nincs rendes magyarázat, csak súlyosan megbetegedett és meghalt az asszony, amikor a kisfia 1-1,5 év körüli volt.)
Valahol szép lett, ahogy ezt a mágiát látványba beleszőtték. A kert nyílik vagy éppen hervad attól függően, milyen állapotban vannak a gyerekek. Ahogy nyílik, egyes részletei a bokrokkal és különféle növényekkel szinte önmagában mágikusan néz ki. Más viszont ijesztő: a már emlegetett kismadáron nagyon látni, hogy CGI élőlény. Nem tudom, ki hogy van vele, de lehet bármilyen hiteles a repülése, szökkenése – a szemei olyan élettelenek és ijesztőek.
Van a történetben dráma és igazi konfliktusok. A gyász és az, amit az emberrel tesz – sok nézőpontból meg van mutatva, és azt a film ragyogóan megoldotta, hogy halálról és fájdalomról fogyaszthatóan szól. Még a komoly és fájdalmas pillanatok ellenére is napsugaras film, ami sokkal inkább ünnepli az életet, mint siratja. A gyerekek, a kert, az egymásban megtalált vigasz és erő a továbblépéshez. Pozitív.
A szereplőkön is alakítottak. Mary korántsem lett olyan elvetemült a kezdeti időszakban, mint a könyvben. Dickon istenítését visszavették – ezt kifejezetten jó ötletnek találtam. Az olyan részek, mint Colin és Mary szópárbajai, meg feldobták a szereplőket és a filmet is. A gyerekszínészek helyesek, hihetőek, és olyan színészek támogatták meg őket, mint a lord szerepében Colin Firth. (Nagyon benne van az angol nemes filmes megjelenítésében.)
A regényt mindig érdemes elolvasni, ennek az eredetije jó könyv is, de összességében egy szerethető és kellemes családi filmet készíttetek belőle.
A titkos kert – 5/4,5 nem tett jót a mágikus realizmus, de azzal együtt is helyes, szerethető családi film.
