Sportos, versenyre készülő, saját utat megtaláló.
Maddy világbajnok, klasszis tornász, de a legutóbbi versenyén súlyos sérülést szerzett, eltört a lába. Így az olimpiai álmainak is búcsút kellett mondania. Ahogy a lány felgyógyul, az apja egyre inkább sürgeti, hogy döntse 
el, hogyan akarja folytatni az életét és a karrierjét. A lány azonban időt akar, így vidékre menekül egykori tanárához. Ott most is látják rajta, mire van szüksége, így megbízzák, hogy készítse fel az utánpótlás csapatot a legközelebbi versenyükre. Maddy szembesül vele, hogy a vidéki és városi lányok rivalizálása most is tart, mi több, egykori vetélytársa edzi a városi lányokat. Feléled benne a versenyszellem, és a lányok küzdelme neki is példát mutat. A kicsik ki merik mondani, hogy a bátorságát vesztette el és ha valóban nyerni akarnak, vissza kell szerezze ezt is.
Felmerül a kérdés, hogy valaki látta-e az Utolsó lehetőség című ausztrál filmet? Eddig nem is hallottam róla, de itt nagyon szemet szúrt, hogy a Vetélytársak úgy van odabiggyesztve egy másik cím mellé. Rákerestem, és kiderült, volt már egy ilyen film. Ha jól értelmezem, az Maddy karrierjének a kezdetéről szólt. Ez meg az ő későbbi sorsa behozva egy csomó más gyereket a képbe.
Különben nem kell előismeret, teljesen önálló sztori, csak gondolom némi hype gerjesztés, hogy egy régebbi siker(?) lett előszedve és a korábbi szereplőt is sikerült visszacsábítani. Azért a kisördög bennem van, hogy Emily Morris nem lehet tornász, mert annak ellenére, mekkora a filmben körötte a rajongás, hogy mennyire nagy tornász, egyetlen kézenállást leszámítva nem láttunk tőle semmit, míg a lányok több szeren is ezerrel nyomják.
De, vissza a történethez. Sok-sok kliséből van összerakva, még magán a Netflixen is láttam nagyon hasonlót, csak abban a táncos lány készítette fel a gyerekcsapatot a nagy versenyre, egyben akarta visszaszerezni a saját helyét is a tánc világában. A visszatérés, közben a saját út meglelése, egy udvarló feltűnése, ahogy a gyerekekkel összebarátkozik és az edzői feladatokat sem akarja feladni később – semmi meglepetés, csak ami az ilyen filmekben lenni szokott. Kiszámítható, ami nem jó.
Nagyon erős a cuki faktor is, legyen az a film végén a sportszerű kibékülés a győzelem után, vagy ahogy Jason végre ki tud sírni egy randit. Látszik, hogy még csak nem is a kamaszok a célközönsége, hanem a kisebbek, maximum kiskamaszok. Szirupos az egész, ami szintén nem állt jól neki, vagy legalábbis nehezebben fogyasztottam tőle.
Pedig vannak benne olyan témák is, amelyekből tartalmat is lehetett volna produkálni, Ahogy a lányok egymásnak esnek, és egy olyan beszólással, ami a másik súlyára vonatkozik, egy kislányt már el is indítottak az étkezési zavarok útján. Vagy Maddy esete, aki szembenéz azzal, hogy a rossz edzői tanács hogyan vezetett sérüléshez, és mi kell ahhoz, hogy megint képes legyen versenyezni. (Még a rasszizmust is sikerül beletenni nem is kicsit direkt módon.) Csak éppen a szirup annyira ráül ezekre is, hogy a dráma kiveszett ebből, mindent könnyen és nagyon rózsaszín boldogan meg tudnak oldani.
Látványra elmegy, a sok sport és gyakorlat nézeti. Még akkor is, ha igazán versenyhangulatot még a döntőre sem sikerült teremteni.
A szereplők alapvetően jók, és pozitív szereplőkkel van tele a film. Ha valaki néha kicsit rossznak is tűnik, a végére nekik is a pozitív oldaluk lesz kiemelve és ünnepelve.
Egyszer meg lehetett nézni, de nem egy olyan film, amit vissza akarnék nézni később.
Utolsó lehetőség: Vetélytársak – 5/3 annyira a zsáner elemeit követi, hogy attól unalmas. A korhatár, családi film jelleg is árt.
