Családot mentő, álmatlansággal küzdő, menekülő.
Jill próbálja egyben tartani a családját, de katona férje halála óta egyre inkább elveszti a kontrollt. Ő is túl sokat látott a seregben, és a gyerekeit kénytelen volt az anyjára bízni. Biztonsági őrként helyezkedett el, és a rá bízott gyógyszerek ellopásából, majd eldásából igyekszik anyagilag felszínre hozni magát. Éppen ő vigyáz a gyerekekre, 
amikor az autójuk hirtelen leáll, és egy másik leálló kocsi beléjük szalad. A folyóban kötnek ki, Matildát (a lánya, a kisebbik gyerek) újra is kell éleszteni. De nem csak az elektromosság áll le – hirtelen az emberek nem lesznek képesek aludni. Volt kollégája hívja vissza Jillt, mondván van egy nő, aki tud aludni, belőle nyernék ki az ellenszert. Mivel Matilda is tud aludni, a család menekülőre fogja, hogy a kislány ne legyen kísérleti nyúl. Ám a megvadult világban könnyen lehet, hogy az a létesítmény az egyetlen menedék.
Nem nagyon tudok mit kezdeni ezzel a filmmel. Talán, ha eredetibb ötletnek érezném, jobban tetszett volna, de így végig azon járt az eszem, hogy mire emlékeztet. Azt tudom, hogy volt egy regény, amiben ugyanez volt az alaphelyzet: az emberek hirtelen képtelenek voltak elaludni. Álmatlanság, ha jól emlékszem a címére. De filmen is rémlik valami, az nem akar beugrani. De annyira rémlik, hogy déjá vu érzetem legyen az Ébrenléttől.
Sajnos, a történet sem tudott igazán lekötni. Maga a helyzet, a kilátástalanság, ami számomra ellehetetleníti az egészet. Az biológiai tény, ha tartósan nem alszik az ember, megőrül, majd bele is hal. Pár nap kérdése az egész. Ok, Jill életben akarja tartani a lányát, és felméri, hogy pár nap múlva mindenki meghal, a lánya nem. Ha találna is neki egy gondviselőt, mire mennének ketten az üres világban? Ha csak 1-1 túlélő van, az a saját életedre ok, de a fajnak attól még annyi. Az olyasmikről nem is beszélve, hogy mit esznek, mi lesz, ha megbetegednek, és még sorolhatnám. Nem értem minek küzdenek annyira, ha nincs valami nagyobb terv, hogyan tovább. A sima túlélést nem érzem elégnek.
Jill karaktere sem kerek a számomra. Annyit össze lehetett rakni, hogy ápolónőféle volt egy katonai kísérleti laborban, a férje meg katona. De nincs megmagyarázva, hogyan siklott ki az élete, miért kerültek az anyjához a gyerekek. Túl sok a homályos folt. Csak az tiszta, és arra is építik az alakját, hogy a gyerekeit szerető anya és a feje tetejére állt világban mindenre kész, hogy életben tartsa őket.
A gyerekek is üres vásznak. Mit tudunk meg róluk azon túl, hogy gyerekek? Semmit. Se egy hobbit, se a jellemük. Simán jó gyerekek, akiket életben kell tartani. Még Jill régi barátnője, a tudósnő is egy fokkal értelmesebben van ábrázolva. Nála legalább látjuk, honnan ered az, hogy emberi etikát is félretéve válaszokhoz akar jutni.
Nincs a filmben semmi cuki vagy humor. A látványvilág is ugyanolyan komor, mint a történet. Sok szürke, a világ vége és némi fegyverropogás adja a háttérhangot. Az valahol érdekes, ahogy az álmatlanságtól bekattanó szemszögét vizuálisan is igyekeznek megragadni, de messze nem mennek abban sem messze. Inkább néha csak imbolygás, elhomályosodás.
A történetben is az a legsikerültebb, ahogy az emberek megbolondulását megragadják. Igaz, nem mindig értettem, hogy az őrülteknek mi a célja. Pl. több csoport is a gyerekeket akarta – mégis minek? Ok, a börtönből szabadult fegyencekre lenne egy tippem, de különben nem értettem. Nem olyan világvége volt, hogy eltűnik minden élem és nem is robbant semmi, csak aludni nem tudtak tovább. Ehhez képest pár nap alatt majdnem ott tartottak, mint Az útban, pedig az már posztapokaliptikus szörnyű vízió a köbön.
Talán látszik, hogy nem lesz a kedvenc filmem. Akciónak elmegy, valahogy, de nem egy okos film és sok a lyuk a történetben is.
Ébrenlét – 5/3 az egyre jobban megbolondulás megvolt, de nem látom, hogy értelmes vége lenne.
