Technológiát ellopó, visszavágó, igazságért küzdő.
Várady Attila remek informatikus volt, a biztonsági rendszerek szakértője. Fél éve egy baleset azonban összetörte az életét. A testvére életveszélyesen megsérült, maradandó károsodást szenvedett és Attila magát okolja. Nem mer bemenni a nőhöz, és a munkáját is elvesztette, mert nem bírt koncentrálni. A feje is sokat fáj, szemész barátja kezdi meg a vizsgálatokat, nem-e ott van a gond. Közben egy különös állásajánlat érkezik: egy kutatási anyag
biztonságát kellene tesztelni. Már a csapattal megismerkedéskor döbben rá, hogy éppen az ellentétjét várják tőle. Egy vezető tudós szemébe ültetnének be egy kamerát, lopnák az anyagait, míg Attila szoftvere egyszerre másolja és pusztítja az anyagot. Nem akar részt venni ebben, de megzsarolják a testvérével és a férfi másra is rájön. Csak a csapat szépséges bérgyilkosnőjétől remélhet segítséget.
Mennyire legyek gonosz? Beültetni egy kamerát a tudós szemébe a tudtán kívül, és így ellopni az anyagait? Felrémlett egy film, amelyben egy gazdag üzletember üzleti terveit akarták befolyásoltatni úgy, hogy a férfi ne tudjon róla, hogy befolyásolták. Ott egyenesen az álmaiba férkőztek be és a tudat alattit manipulálták… Azt kell mondanom, a Vakfolt nem az Eredet, semmilyen téren.
Már azon, ahogy a kettő sztorija feljebb ott van egymás mellett, nagyon látszik a különbség. Az egyik olcsóbb, kevésbé ötletes és ez minden téren igaz az alkotásra. A Vakfolt egy kevés sci-fi elemmel operáló menekülős, összeesküvést leleplező akciófilm, de nem teremti meg a hihetőség légkörét egy pillanatra sem.
Fáradtan néztem, így elnézőbb is vagyok vele, de két dolog így is nagyon tudott zavarni. Az egyik, hogy nagyon nyilvánvaló a csavar, amin kiéreztem a filmből, hogy azt várták, nagyon meglepődöm. Már eleve az, hogy szemvizsgálattal és fejfájással kezd a főhős. Hogy amikor rákérdez, alkalmazták-e már a szemkamerás kémkedéses módszert, azt a választ kapja, egyszer igen. Ki nem rakja már ebből össze, hogy mi történt? Ismerjük Attila múltját is, vagyis azt sem nehéz összerakni, mikor.
A másik, hogy nagyon erőltetett az egész film. Még a párbeszédeknek is műanyag íze van, rendszeresen kizökkentem a történetből, hogy élő ember szerintem nem beszél így. Nem csak maga a szöveg, de ahogy előadták is…
Az akciófilm különben sem az én zsánerem, az okos thrillereket jobban szeretem. Így itt is jobban érdekelt az ipari kémkedés, és hogy ki kinek és miért dolgozik, stb. De a filmben teszik szépen mellé az akciójeleneteket is. Elég csak a bérgyilkoslányra gondolni, aki nem egy verekedős jelenetet kap, és a páros fizikailag is fel kell vegye a harcot a CIA-val. (Még valami, amit fel lehet írni a butaságok listájára. Majd pont három ember: egy szemész, egy informatikus és egy egykori prostituált akadályoz meg egy titkos CIA műveletet szinte nulla forrással és hátrányból indulva.)
Nem szerettem a szerelmi szálat sem. Ez egyáltalán az volt? Vagy csak bele kellett erőltetni ez szexjelenetet is? Nem látom semmi funkcióját azon túl, hogy Réti Nóráról egy jelenet erejéig lekerült a melltartó. Akciófilm, kellenek cicik… Nem tiszta nyolcvanas évek?
Magyar filmnél ritkán vonz be a stáblista. Itt is hiába néztem a színészeket, nem tudnék senkit kiemelni. Kálid Artúr hangja maradt meg a fülembe, a karakteréről meg az értetlenkedés. Ő most akkor amerikai politikus itt, vagy egy hazáját eláruló magyar? Mindegy is, nem oszt nem szoroz, nem lesz értelmesebb egyik verzióval sem a film.
Rossz filmnek azért nem mondanám, akadt benne ötlet is - az átlagfilmek gyengébb eresztései közé tenném egy fáradt, esti filmnézést követően.
Vakfolt – 5/2 egy próbálkozásnak elment, de olyan érzésem volt végig, hogy erőltetett. Még a beszéd is.
