Nyári munkába belemerülő, más világot megismerő, jövőt tervező.
A fiatal Jeffrey tehetséges fiatal. Jó esze van a számokhoz, ambiciózus és kész az apja álmát beteljesítve egyetemre menni, diplomát szerezni. A nyárra is már megvan a gyakornoki helye a cégnél, ahol az apja szerelőként dolgozik. Ám a baráti köre bevonja egy játszma kártyába a Flamingó Klubban. A tehetséges fiúra felfigyel a klub egyik sztárvendége, a gazdag autókereskedő Phil Brody. Miután egy vendég autójával gond van, 
amit Jeffrey old meg, a tulaj állást ajánl neki parkolófiúként. A pénz jobb, és az apja tiltakozása ellenére elvállalja. Igyekszik ellesni Phil trükkjeit, akit egyre jobban bálványoz. Egyre közelebb kerül a csinos, éppen itt nyaraló Carlához. Újra kezdi értékelni, milyen életet szeretne magának és azt hogyan valósíthatja meg.
Az egész filmen érezni, hogy korban ezt már meghaladtuk. Bár a tanulságaiból van, amit át tudok menteni mára, de az egésznek a hangulata, a külcsín, de a történet is retró. Nekem már olyan volt nézni, mint a Tőzsdecápákat – csak azért annál gyöngébb a kölyök története, a szereposztása is, ha az egésznek a lényegében, a hangulatában érzek is hasonlóságot.
A nyolcvanas évek első felében készült, és a klub az ott szórakozókkal együtt pontosan is illik ebbe a korszakba. Mai szemmel furcsák a ruháik – azért nem mind, de azok a rövidnadrágok kifejezetten borzalmasok – és a hajkoronáik se jobbak. A kocsiknak jobban áll a kor, de azért ma nem ilyen autókkal közlekednének egy hasonló filmben.
A történet egyetlen felismerés története. Jeffrey ennek a világnak a rabjává válik, ide szeretne tartozni. Könnyebben élnek, jobb dolgaik vannak, szebbek és lazábbak a gazdagok. Nem kevés erőfeszítést tettek, hogy szép testekkel töltsék meg a filmet és így a klubot. Direkt írom így, mert a gyakran feltűnő, behajoló nők nem kapnak szerepet – jó részük csak trófea feleség, akik a kamaszlányukkal vetélkedhetnének alakban és bikiniben, és rendszeresen ott vannak Jeffrey körül, aki kabalafiúként kiszolgálja őket. Nem meglepő, hogy inkább lenne az, akit kiszolgálnak, mint aki a mások óhajait lesi.
Csakhogy, ahogy halad előre a történet, a végére Jeffrey felismeri, hogy a szépség és gazdagság mögött mi lapul. Érzi, hogy Phil felesége végig lekezeli és a származása miatt lenézi, noha a nő az alakján és a férjén kívül mást nem tud felmutatni. Megtapasztalja, hogy a szép ígéretek mögött milyen hazugságok rejlenek. Hogy a barátságok is hamisak: amíg Jeffrey apjának a szava ért valamit, Phil a legjobb barátait is könnyeden átejti. Így Jeffrey átéli a lelkesen ide tartozni akarást, de fel is eszmél és dönt a hagyományos és az új értékek között.
Ma különben kétlem, hogy hiteles lenne egy olyan befejezés, mint ezé a filmmé. Mert itt a hős az maradhat, nem csábul el. Mára még inkább Phil világa az elfogadott, és a siker a legfontosabb. Még valami, amiért retró hangulata van a filmnek. Itt még győz a becsület.
A jövő útjának megválasztása mellett fiatalos film is próbál lenni, hiszen a főszereplők 18-20 évesek és mindenki küzd a maga módján. Mellette buliznak, szerelmesek lesznek. Egyik sem kidolgozott szál, csak egy-egy mellékszála lesz annak, ahogy Jeffrey személyénél majd ütköznek a világok. Phil még le akarja kenyerezni a végén, használná hozzá az unokahúgát is, akivel a fiú a nyarat töltötte. De látszik az is, hogy ami a szegényebb fiúnak a teljes megtakarítása és komoly munka eredménye, a másiknek mennyire nem jelent semmit, és még részvét sincs benne, amikor a másik miatta veszít el mindent.
Phil, vagyis Richard Crenna jött ki legjobban a filmből. Begyűjtött egy Globe jelölést érte. Matt Dillon itt alig több lehet, mint eye candy mellette.
Mai szemmel már nem kényelmes nekem ez a film: a kritikusok saját korában szerették, azért a népszerűség és tetszés jócskán csappant, ahogy változott a kor.
A flamingó kölyök – 5/2 a szándékot értem, ahogy felnőtté válás történet igyekszik lenni, de eléggé untam is.
