Memóriavesztős, testvéri viszályos, hercegnőt mentő.
A királyságban máig legendás történet, hogy a mostani király nagyapja hogyan űzte el a gonosz mágust az országból, és zárta be az Elvarázsolt Erdőbe, ahonnan nem jutott ki, aki bemerészkedett. A két herceg, a trónörökös Jan és az öccse, Karel is ismerik a családi történetet. Karel, aki nem bírja elviselni, hogy a bátyja örököli a trónt és a szüleik is jobban szeretik a lovag fiukat az ármánykodónál, ezt használja ki. A mágus lakrészét feltörve varázsitalokhoz jut és lovagolni hívja a testvérét az erdő mellé. Ott aztán memóriatörlő borral kínálja és
beküldi az erdőbe. Balszerencséjére az üres fejűekre nem hat a mágia, és az itt élő mágus csak szabadulni akar a betolakodótól, és kiirányítja az erdőből egy megmentésre váró hercegnőhöz, akit a sárkánynak akarnak feláldozni. Jan, bár nem emlékszik a múltjára, vitéz és a lány is megtetszik neki. A bor azonban újfent összekuszálja a szálakat…
A heti mesefilm adagomat most egy cseh termékkel csillapítottam. Már párat láttam, de eddig talán ez volt a kedvencem.
Leginkább azért, mert bár vannak benne ismerős motívumok, ez az, amelyik a legtöbb eredeti ötletet felvonultatja. Ahogy Jan mindig rosszkor szomjazik meg és folyamatosan öli az emlékeit a varázsitallal… Azt az egyet azért sajnáltam, hogy a végére nem kerül elő valami emlékeket visszaadó elixír – egy egész élet kiesett neki, a szülei és az országa. Mégis, milyen király lesz belőle nulla emlékekkel?
De ez mese, nem szabad túlgondolni. Itt ez humor elem, és helyenként valóban vicces is, hogy mindig megjárja szerencsétlen azzal a borral. Inkább az a baj, hogy túl sokszor használják ezt az elemet fel. Jan hányszor is nullázza az emlékeit? Legalább 4 alkalommal, de lehet, hogy többször is. Egy alkalmat nem is értek, hogyan jött össze neki, amikor a boros kulacsot a mágus kunyhójánál felejtette – onnan ment a lovagi viadalra. Ahol jelentkezés után megint sikerült üríteni a fejét.
Mókás elem lett Karel is, aki igencsak egyedi módszereket talál ki a győzelmei biztosítására. Szerencsétlenben annyi bátorság sincs, hogy a sebezhetetlenné tevő szert magán próbálja ki, inkább a fegyverén használja. Mondjuk, a kedvenceim a majdnem elszólásai voltak. Amikor pl. a szülei ledöbbennek, hogy indulna a lovagi viadalon a hercegnő kezéért – ő meg suttogva megjegyzi, hogy van elixírje. Persze, a szülei valamit meghallanak, aztán lehet magyarázkodni. Az nagyon megy neki.
A szerelmi szál is mesébe illik. Viktória részéről elképzelhető, hogy megszereti a lovagot, aki kimenti a sárkány karmai közül. Helyes is, kedves is – miért ne akarna hozzá menni? Az azonban durva, ahogy Jan az emlékvesztések miatt 3-4 alkalommal szeret bele első látásra a lányba, és mindig ugyanazokkal a szavakkal fejezi is ki. Ennyit arról, hogy a lány értékei számítanak – mert csak látja. Egyedül a sárkánykalandnál beszélgettek is.
A külcsín. Amíg embereknél maradnak, rendben volt. Érezni, hogy gyerekeknek készült mesefilm, túlzók a jelmezek, de a zsánerbe belefért. Egy-egy érdekesebb ötlet is volt benne, mint Viktória ruhája, amiben a sárkányhoz viszik. A gond akkor van, amikor valami varázst vagy trükköt akarnak bemutatni. A sárkány nagyon nem jó a szemnek, nem véletlen az sem, hogy nincs is rendes harci jelenet a legyőzéséről.
A színészekre is igaz, ami ezekkel a cseh mesékkel már megszokott. Számomra teljesen ismeretlen színészek alakítanak mindenkit. Itt különben egész korrekt lett a stáb.
Mese, így tanulságot sem keresünk. A rossz megfizet, a jó elnyeri a jutalmát.
Nézhető mesefilm, és korosztálytól függetlenül el lehet mosolyodni rajta. Még akkor is, ha elsősorban gyerekeknek készült.
A koronaherceg – 5/4 bár vannak kifejezetten bugyuta elemei is, jól szórakoztam rajta. Nem csak gyerekmese.
