A Shrek egyik részében volt mellékszereplő, aztán jöttek a saját filmek. Ha minden igaz, ez a legutóbbi. És, szerencsére, jobb, mint pár korábbi. Ezt mutatja az is, hogy nehezemre esik felidézni, mi történt Kandúrral az önálló kalandjaiban. Rémlik Tojás Tóbiás rosszfiúként, és kb. ennyi.

Ebben viszont volt ötlet és humor. Nem az első két Shrek szintjén, de már ennek is örültem. Az alaphelyzet, hogy Csizmás elveszti a 8. életét is, már csak egy maradt neki. Annyira elkapja a halálfélelem, hogy még házimacskának is elszegődik. De jön a nagy ötlet – a lehullott csillagtól kívánni, vissza az életeit. A kalandok során csatlakozik hozzá Puha Pracli, az elhagyott menyasszonya és Perrito, aki nevezhetne a legszerencsétlenebb keverék kutya címére. A nyomukban meg olyanok járnak, mint Aranyfürtöcske és a medvék. Mindenkinek a kívánság kell.

A történet meg a hajsza, ahogy egy térkép segítségével a nyomában járnak. Vannak feladatok és kalandok, közben poénok, és építgetik Csizmás jellemét is. Megnézzük, mi marad belőle, ha a nagy kalandor, a beképzelt macska eltűnik, és egy olyan figura marad, aki már nem tud szemközt nevetni a halállal. (Pláne, hogy ő személyesen is megjelenik, ha Csizmás először egy fejvadásznak is nézi.) Ha már felemlegettem, ő az egyik kedvenc új szereplőm. Stílusos egy Halált kapott a film, western filmes beütéssel, de jól állt neki.

Próbáltak tehát többet markolni, és olyanokról mesélni nekünk, mint az igazi bátorság, a remény és a család. Perrito, akinek az egész élete arról szólt, hogy nem kell senkinek, és végezni akartak vele, mégis a jót látja mindenkiben és boldog tud lenni azzal a kicsivel is, ami jutott neki. Ari, a kis árva, akit a medvék fogadtak be. Aki annyira vágyik egy igazi családra, hogy szinte túlságosan későn veszi észre, mi az övé már most is. Némelyik eléggé szájba rágós – Arinak még Perrito is elmondja, hogy a lány megnyerte az árva lottót, de a lánynak nehezen esik le a lényeg. De Csizmást is lehetne mondani, akinek szintén Perrito lesz a megmondó eb: neki is csak egy élete van, abból is ki tud hozni mindent, minek neki több, ha boldogul az egy életével is? Igen, Perrito a mese megmondója.

Hozzá jönnek a kalandok és sokféle harc is. Érdekesen vannak animálva – mintha más lenne, mint különben a mese. Képregényesebb, más gyorsítással. Jól néz ki, érdekesnek is találtam. Már csak azért is, mert más, mint a többi.

DreamWorks, azt tehát nem kell fejtegetnem, hogy látványos és szépen van animálva. Hoztak olyan visszatérő poénokat, mint a szem kidüllesztés és a cukiság. A kutyának is igyekeznek megtanítani, de arra jobb nem is emlékezni, neki mit sikerült kihozni ebből a trükkből. A kutyus különben a gyenge pont, valahogy neki sikerült legkevésbé a megjelenése. Inkább az olyasmik a jól sikerültek, mint a Halál a pengéivel, vagy Csizmás és Puha Pracli közös harca, amikor tánclépésekkel még szinte repülni is tudnak.

Vannak benne rendes poénok, gyerekeknek is van szánva, az én szórakozásom meg a gonosz pékárus vállalkozó és ügyei voltak. Mellé szegődik a Pinokkió kapcsán ismerős lelkiismeret-tücsök, aki egy ponton már fel is adja, mert ilyen lelketlen alakot ő elképzelni sem tud. Ők bemondogatnak egymásnak, és az a figura tényleg egy olyan szereplő, aki vegytisztán rossz. A féltékenység farag belőle olyan személyt, aki kb. olyan, mint Néró Róma lángolásakor. Másnak a világvége, ő meg szórakozik a romokon, mintha neki rendezett műsor lenne. Pszichopata, találok jelzőt is. De annyi humorral, hogy egy gyerek is simán nézhesse a műsort.

A franchise nagyságát mutatja, hogy még mindig döbbenetes, az eredeti szinkronban milyen neveket láthatunk. Banderas és Hayek visszatérők, de Aranyfürt pl. Florence Pugh hangján szólalt meg, míg Perrito az egyre több mindenben feltűnő komikus, Harvey Guillén volt. A medve mama meg egyenesen Oscar-díjas, Olivia Colman személyében. Nyilván a gyerekkel nem angolul nézi az ember, de ha valakinek egymagában kedve támad hozzá, ajánlom is az eredeti hangsávot.

Különben most is olyan vége van, hogy folytatható legyen. Akár Shrek visszatértével is. Majd kiderül, mert azt már jól tudjuk, Hollywood nem szokta levágni az aranytojást tojó tyúkokat.