Esküvőt megakadályozó, időhurkos, szerelmet találó.

Zazie egész gyerekkorában azt látta, hogy a szülei marják egymást. Meg is van győződve róla, hogy a szerelem csapda és a kapcsolatok rosszak. A gyerekkorán a legjobb barátja, Phillip segíti át. Ám amikor 20 évesen egy estét együtt töltenek, a lány megijed és minden kapcsolatot elvág. Most, 4 évvel később két fiúval él együtt lakótársként, és csak egy szabály van: csak barátok. A napjait egy esküvői meghívó dúlja fel: Phillip megnősül, azt a Franziskát veszi el, akit Zazie soha nem kedvelt. Antont, az egyik lakótársát kéri meg, hogy kísérje el az esküvőre, amit Zazie szabotálni akar. Ott azonban csak magát hozza kínos helyzetbe, és legszívesebben másképpen csinálna mindent. Kap is erre esélyt, amikor a nap megismétlődik. Majd még egyet, és még egyet, míg rá nem döbben, mire is van szüksége igazán.

Ha egy romantikus komédiában időhurok van, általában ugyanarra megy ki a játék. A főszereplő szembesül a saját gondjaival, lesz egy vagy több nagy felismerése, és mire tovább haladhat a nap, arra már jobb ember és tudja, ki kell neki örökkön örökké. Nem kivétel ez alól ez a film sem.

Annyira tipikus az alaphelyzet, hogy elsőre nem is gondoltam, hogy bármilyen meglepetést tud nyújtani a film. Hősnőnk egykori legjobb barátja, kicsit talán a szerelme is volt, esküvői meghívóját látva rádöbben arra, hogy mit vesztett a saját hibájából. Most ki kell derítenie, mennyit lehet visszacsinálni az elmúlt évekből. Húztam is a szám, mert nem akartam azt a véget, amikor úgy tesznek, mintha ez a 4 év nem is telt volna el. Pedig úgy nézett ki, ebbe az irányba haladnak az események.

Akkor hozott a film egyetlen pozitív meglepetést. Elengedik a nyálregényes happy end ötletét, és más felé terelik Zazie fejlődési ívét, és ezzel együtt a szerelmi életét is. Ezzel a verzióval sokkal jobban ki voltam békülve: az egyszerűen hiteltelen lenne, hogy 4 év alatt Phillip másba lett szerelmes, élte az életét, ahogy Zazie és most minden felhang nélkül visszaváltsanak a 4 évvel korábbi állapotba, amikor még más emberek voltak.

Komédiának azonban nem egy túl jó alkotás. Közepes humora van, vagy gyengébb. A mélypont, amikor Zazie túl sok bort iszik és éppen az esküvői jelenetrendezés közben jön vissza belőle minden. Ahogy az sem éppen a humor magasiskolája, hogy Anton narkolepszia miatt gyakran a legrosszabb pillanatban terül ki és alszik el.

Női filmnek, fejlődéstörténetnek sokkal jobban működik. Tetszett, ahogy Zazie tényleg felismer dolgokat, keresi a neki illő és megléphető utat, fejlődik. A szüleivel való kapcsolata, a saját gondolkodása, amit most megváltoztat. Ahogy saját magával jobban tisztában van, a többiekről is sok olyasmit megtud, ami más színben tünteti fel őket. Jobban képes őket megérteni, és jobb tanácsokat ad, vagy tudja, hol kell lennie. Ez nem jelenti azt, hogy minden mellékszereplő döntéseivel egyet értek. Azt pl. sajnáltam, hogy Franziska görbe estéjét nem törlik ki. Azt értem, mivel viaskodik magában a nő, de Phillip egyszerűen nem érdemelte meg, hogy a lány így tompítsa vagy éppen büntesse magát a saját kétségeiért.

Hangulatában is sokféle a film. Igazán se a romantikus, se a humoros nem illik rá, miközben kicsit van benne ezekből is. Érzelmes, gyötrődő, csajos. Érezni belőle, hogy női rendező és író van mögötte és a célközönség is inkább a nők köre, nem a párjaiké.

Ismert színész nem akad benne, nem is okoz hiányérzetet.

Egy délután elment, de nem egy olyan alkotás, amit érdemes még egyszer megnézni.

Örökkön örökké – 5/3,5 díjaztam, hogy nem szirupos a vége, ez így sokkal fogyaszthatóbb volt. De nem vicces.

HELLO AGAIN - EIN TAG FÜR IMMER - Trailer #1 Deutsch HD German (2020) - YouTube