Kosztümös, bűnügyeket megoldó, magánéleti gondokat megoldó.
Sidney próbálja elfogadni, hogy Amanda már elérhetetlen a számára. Férjhez ment, és Guy kifejezetten rosszul viseli, ha a felesége az egykori baráttal kapcsolatba lép. Maga Sidney is igyekszik felejteni – Geordie szervez neki randevúkat, de egyik nő sem Amanda. A rendőrség új titkárnője az egyetlen, aki közelebb tud kerülni a férfihoz, de
akkor visszatér Amanda és Sidney megint lehetetlen döntés előtt áll. Pedig tiszteletesként sem él könnyű napokat: továbbra is segít Geordie ügyeiben, legyen szó egy éppen nősülés előtt álló idős férfi meggyilkolásáról vagy egy mogorva házi úréról, aki megkeserítette a családja életét. Az egyik eset, egy teherbe esett, 15 éves lányé különösen felzaklatja: Sidney szembesül azzal, hogy az emberek nem igazságot, csak bosszút akarnak és az egyház is szörnyű titkokat őriz.
Ez az évad sokkal inkább tetszett, mint az előző. Megtartotta az első évad erősségeit, miközben kevesebb volt benne az, ami taszított.
Kezdjük talán ezzel, könnyen nevesítem is: Amanda. Nem tudom eldönteni, hogy most sajnáljam a nőt, vagy gondoljam azt, hogy azt kapta, amit érdemelt. Végig egyértelmű volt, hogy nem szerelmes a vőlegényébe, aki már a jegyesség is alatt mutatta a zsarnoki hajlam jeleit. Nem értem, miért hitte, hogy a házasság majd jobb lesz, mint a jegyesség. Meg tudtam volna tapsolni Geordie-t, amikor a nő fejére olvasta, hogy nem fair, amit Sidney ellen tesz. Férjhez ment, mást választott: akkor oldja meg vele a dolgait, ne Sidney legyen mindig visszarángatva, amikor semmit nem nyújthat neki.
Ok, a végére ez a sztori is változni kezd, de már nem arról szól minden, hogy Sidney nagy szemeket mereszt Amandára, aki nem akarja érteni a jeleket és makacsul menetel a végzete felé. Itt már feleszmélnek: kérdés: későn? A következő évadból derül majd csak ki.
Minden rész egy krimi, egy megoldandó bűneset Agatha Christie stílusában. A kisvárosi hangulat, ahogy lassan eljutunk a megoldáshoz. Ritka, ha az egyszerű megoldást választják, itt szokott lenni legalább egy csavar. Nagyon emberi is a bűn, meg lehet érteni, hogy miért tették azt, amit.
Tetszett, hogy most jobban eljátszanak bűn és bűn fogalmával. Látunk elvetemült gyilkost is, de olyat is, aki maga is áldozat. Sidney szenvedése ezzel szembesülve a nézőé is: szegény fiú, simán gondatlanságból elkövetett emberölésért kellett volna elítélni és idővel rehabilitálni, de itt bűnbak kellett és ez a vesztét okozta. Ez az eset különben az, ami a következmények miatt több részben is szerepel, és egyfajta átívelést ad az Amanda-szál mellett. Csak ez morális és erkölcsi kérdéseket vet fel, és valóban van értelme végigjárni a kérdést.
Ha már bűn, bírtam azt is, hogy igyekeznek a kiemelt szereplőket is árnyalni, és lassan mindenkinek lesznek hibái, bűnei. Geordie, aki egyértelműen a kedvenc szereplőm, 4-5 gyerekes családapaként, 50-es férfiként kerül közel a házasságtöréshez. A papok házvezetőnőjének arany szíve van, de olyan személyiség és pokróc viselkedés jár hozzá, hogy most komoly csörtéje lesz Leonarddal is, aki nagyon nehezen szembesül azzal, hogy kit és mennyire szeret.
Nagyon korrekt a sorozat kinézete is. Könnyen beleéltem magam a háború utáni évekbe, és úgy tudom sok témáját mainak érezni, hogy szinte kosztümös sorozatot nézek. A ruhák, a helyszínek, de az egésznek a miliője is egy más korszakot idéz.
Van még évad, úgyhogy nézhetem tovább is. Fogom is!
Grantchester bűnei – 5/4 hangulatos, kényelmes tempójú és emberi krimi sorozat szimpatikus hősökkel.
