Kertészetet mentő, rózsát nemesítő, második esélyt kapó.

Eve Vernet élete a kertészete, amely egyben családi örökség. A Vernet egykor név volt a szakmában, Eve nem egy különleges rózsát nemesített és többször megnyerte a szakma csúcsát jelentő Arany Rózsát. Ám most a csőd szélén állnak, sorra mennek el a vásárlók és a versenyeket folyamatosan egy rivális vállalat nyeri, ahol a rózsák nem többek árucikknél. Megvennék a Vernet Kertészetet is, de Eve még kész harcolni a fennmaradásért. Titkárnője találja ki, hogy alkalmazzanak kormány által támogatott betanítható munkaerőt. Így érkezik hozzájuk egy nyugdíjas korú férfi, egy csendes fiatal lány és egy egykori bandatag. A kezdeti bizalmatlanság után együtt lopnak nemesítendő rózsatövet, Eve tanítgatja őket és még arra is felfigyel, hogy Fred orra annyira érzékeny, hogy azzal bűn nem kezdeni valamit.

Egy példa arra, miért szerettem meg a francia filmeket. A rózsák királynője pont az a film, amit mosolyogva nézek végig és egyszerűen jobb tőle a kedvem. Pedig nem mondhatnám, hogy annyira eredeti vagy vicces lenne.

A történet ugyanis kifejezetten egyszerű, és olyan receptet használ, amit már francia film is lőtt el, elég nagy sikerrel. Adott egy egykori sikerember, hullámvölgyben, és problémás elemek rángatják ki belőle. Mindenki profitál és jobb jövőt kap a másiktól. Éppen csak abban más, hogy most nem egy bajba jutott kap második esélyt, hanem három. A jó módú meg nem tolókocsiban sajnálja magát, hanem az üzletéért küzd.

Egyedül Eve problémáját ismerjük részletesen, ő a kiemelt szereplő és minden körötte forog. Együtt lehet érezni vele, és nagyon finoman van ábrázolva, ahogy változni kezd ő maga is, és már nem csak a kertészetről van szó, hanem emberként is megnyílik és más örömet felfedez, mint a virágok nemesítése. Kifejezetten szerettem, ahogy Fred mellett szinte pótanya lesz. Érzelmileg is sokat ad a fiúnak és a kettejük közti dinamika, ami miatt még mosolygós a film.

Fred, akiről azért még egy keveset megtudunk. Ahogy a vér szerinti szülei lemondtak róla, ahogy Eve mellett megtanulja, hogy néha előre kell nézni, és nem a múltban ragadni. Az, ahogy értéktelennek tudta magát, de Eve ráébreszti, mennyire tehetséges és a végére mer álmodni, egy jobb életért küzdeni magának. Szeretem az ilyen fejlődéses filmeket.

A másik két dolgozó, Eve titkárnője keveset szerepelnek mellettük, de egy-egy beszólással vagy érzelmes jelenettel ők is hozzájárulnak a történethez.

Lekötött, hogyan készülnek az új rózsafajok és értelmesen átadta a film a nemesítés folyamatát is. Talán könnyűnek van mutatva, mert a végére abszolút úgy éreztem, hogy magam is nekiállhatnék a kertünkben nemesíteni a rózsáinkat. Még csak nehéznek sem tűnt – gyanítom, azért a gyakorlat nehezebb a látottaknál. De érdekes volt, lekötött, szóval, ezért nem fogok panaszkodni.

A humor is visszafogott, de valahogy szívet melengető. Ahogy a kis csapat elmegy virágot lopni, vagy Eve szerencsétlen kémkedése és amilyen fotókat gyárt… Ha csak elmesélem, erőltetettnek érzem, de nézve teljesen jól működött és szórakoztatott.

Nem látványfilm, de azért női szemmel annak megvolt a maga szépsége, ahogy a virágkertészet kinézett vagy az a sok gyönyörű rózsa. Talán csak a verseny volt kicsit csalódás, a virágok nemesítése és a kertészet mellett olyan kis semmilyen volt, ahogy kiültették oda a bokrokat…

Catherine Frot karakteres Eve lett. A Marguerite-ben nagyobbat játszott, de ezt a szerepet is uralja és szerethetővé teszi.

Számomra kellemes szórakozás volt, szívesen néztem és el tudom képzelni, hogy máskor is leülök majd elé.

A rózsák királynője – 5/4 kedves komédia helyes alapötlettel. Valahol klisé is, de ilyet szívesen nézek. Felnőtt mese.

https://www.youtube.com/watch?v=Yn-203aw49s