Apóssal barátkozó, kapuzárási pánikot túlélő, kapcsolatos.
Thomas gyerekkora óta zenél, és az a nagy álma, hogy egyszer befut. A szerelmet is a zenének köszönheti: egy esküvőn adta elő a dalát, szóba elegyedett vele egy csinos vendég, és hamarosan Lola lett a nagy Ő. A nő kedvéért képes lenne az álmokról lemondani, és átlagossá válni. Elmenni egy céghez, feladni a zenét és nősülni. 
Hogy minden szabályos legyen, a lánykérés után a szülők beleegyezését is kéri. Lola szülei azonban meglepik: Suzanne elkötelezett emberbarát és jótékonykodik megállás nélkül, míg Gilbert teljesen depressziós. Most adta el a cégét, és semminek nem látja az értelmét, unatkozik. Egy közös vásárlást és bulizást követően Gilbert az egész életét kész megváltoztatni: a feleségét elhagyva szórja a pénzt, bulizik. Ő lesz az, aki igyekszik rávenni Thomast, hogy adjon még egy esélyt az álmának, és megnősülni sem kell sietnie.
Ez most nem tetszett. Nem nevettem rajta, nem volt megható része sem, leginkább csak unatkoztam rajta. Igaz, így utólag az alapötlet sem tetszik túlzottan: több lehetőséget láttam benne az előtt, hogy láttam, mit hoztak ki a filmből.
Azon még tudtam mosolyogni, ahogy Gilbert teljesen magába fordulva ült a kanapén, és a lánya barátját igyekezett lebeszélni a nősülésről. De a körítés már itt sem tetszett: ahogy a neje sorolja a világmegváltó ötleteit, ahogy Thomas próbálja eldönteni, hogy viszonyuljon hozzájuk. Talán még az első elszabadulás elment, de aztán Gilbert állandósítja a bulit, és az már nem poén.
Nem lettek viccesek a helyzetek, és mivel ismétlődnek is az alaphelyzetek, egy ponton már kifejezetten untam is. Elsőre mosolygós, hogy egy kiskamasz srác lesz a dílerük. Amikor már sokadszorra tűnik fel és szívnak együtt, az már csak ismétlés. De lehetne Gilbert életébe lépő nőket is ebbe sorolni: tipikus aranyásók, akik addig voltak mellette, amíg tartott a pénze. Ahogy visszatér az is, hogy Gilbert zavarba hozva Thomast nosztalgiázik a fiatalságán, és hogy mennyire jó nő volt Suzanne. A Thomas köré épült világ még ennyire sem tetszett, bár ott legalább volt olyan, amin mosolyogtam. Szegény operaénekes, akinek a gyereksztárral kellett duetteznie… az arckifejezése végig a klippen…
De lehet, hogy két másik dolog miatt lett egyre ellenszenvesebb nekem a film: az egyik maga Thomas. Olyan szerencsétlen és semmilyen. Nem néz ki jól, nem tehetséges – Lola simán találhatott volna jobbat. A legtöbb, amit el lehet mondani róla, hogy rendes srác. Csak éppen teljesen unalmas is mellette. Ha a másik pasi nem lett volna MILF rajongó, őt jobban bírtam is volna. (Az a poén se tetszett a mosdóban. Mondjuk, az altesti humor az én humorérzékemen kívül esik. Tudom, ez nem fekete komédia, ami nekem vicces, de akkor is.)
A másik, zavart, hogy mennyire nincsenek következmények. Mert az, hogy Gilbert és Suzanne visszatalálnak egymáshoz, nem problémás. Nem csalták meg egymást, nem voltak kirívó dolgaik – bár az elszórt pénz miatt lehetne dráma, de nem foglalkoznak ezzel. Viszont, Lola a különlét alatt beújított egy pasit, akivel szinte össze is költözött. Mégis, azonnal visszamegy Thomashoz, akit nem is zavar, hogy Lola milyen könnyen továbblépett rajta? Azért az megkongathatná a vészharangot, hogy az egyik percben jegyesek, a másikban meg már Lola egy másik férfit mutat be a szüleinek, mint a párja.
Könnyed komédiának kellene nézni, én inkább bosszankodtam csak rajta. Az egyetlen, amit ki tudnék emelni, hogy Alain Chabat jóízűen komédiázott. Jó energiái voltak, de kellett is, mert a párja – Thomas karaktere – nagyon nehézkesnek tűnt.
Nem az a francia vígjáték, ami a szeretett filmjeim közé kerül. Egyszer elment, de nem mondhatnám, hogy tetszett.
Sose növünk fel – 5/2,5 kevés poén ült, untam is kissé. Az egyetlen, ami lekötött, amikor a kisöreg felpörgött.
