Háború utáni, sportos, új életet kezdő.

Bert Trautmann egyszerű német katona volt, aki a háború vége felé hadifogságba került. A fiatalember Angliában került hadifogolytáborba. Csendesen várta a háború végét, dolgozott, amikor hívták, beállt a rabok közé focizni. Az őrökkel is üzletelő helyi kereskedő, Jack Friar felfigyelt a fiúra: pokoli jól védett. Friar a játék szerelmese volt, és nem kevés pénzbe fogadott egy beszállítójával a legközelebbi meccs kimenetele kapcsán. A nyeréshez kellett neki egy jó kapus, Bert az volt. Így megegyezik a katonákkal, kiengedik a meccsre a férfit, majd a jóvátétel nevében Jack boltjában segít ki, hétvégenként pedig beáll kapusnak. A kezdeti ellenséges viselkedés megváltozik, amikor nem a németet kezdik el látni benne a csapattársak, a helyiek, hanem a kedves fiatalembert. A bajnokság megnyerése megnyitja előtte a kapukat: a Manchester hívja meg kapusnak, és Bert már Friar lányának is meg meri mondani, mit érez iránta. Arra azonban nem számítanak, hogy megint mekkora harcot kell vívniuk egy egész várossal, hogy elfogadják a férfit.

Egy tanulságot gyorsan levontam magamnak a film után. Ha olyasmit nézek, ami igaz történet alapján készült, és előre nem olvastam utána a szereplőknek, utána már inkább ne tegyem. A film vége adott egy keserédes happy endet, amivel ki voltam békülve. Viszont, nekiálltam utána olvasni a szereplőknek, és kiderült, hogy nem is annyira rózsaszín a történet vége, mint amit itt mutattak nekünk. (Pl. megtudjuk, hogy a párnak még született két fia a meghalt kisfiú után, de Bert és Margaret eltávolodásáról, válásáról szépen hallgat.)

Viszont, csak a filmet nézve szerettem annak az íveit. Eleve nagyon szimpatikusra faragja Bert alakját, aki messze nem egy vérszomjas náci. Csendes, kedves, mosolygós. Azt leszámítva, hogy német katona, nem lehet olyasmit találni, ami negatív lett volna benne. A legmocskosabb munkát is szó nélkül csinálja, udvarias. Mélyen van, de lehet drukkolni neki, hogy a személyisége és a tehetsége feljebb juttassa.

Tetszett, ahogy folyamatosan mutatja, hogy az előítéletek ellen mit lehet tenni és mit tesznek egy emberrel. Először kicsiben, majd nagyban is. Hiszen egy faluban gyorsabban elsimulnak a hangok, mint majd a nagyvárosban, ahol már országos hír lesz a történet. Még nézni is fájdalmas, amikor egy egész stadion fejezi ki az utálatát. Elképzelni is rossz, milyen lehetett úgy bemenni, játszani, a legjobbat nyújtani, miközben árad felé az utálat.

Egy ponton már direkt is ott a konfliktus. Kimondják, hogy Bert személyére vetítik ki mindazt, amit a háborúban elszenvedtek. A nácikat gyűlölik, nem magát a férfit. Őt nem is ismerik. Durva is, ahogy egy rabbi ismeri fel, hogy mit műveltek és próbál segíteni.

Ott van a történelmi helyzet feszültsége, ott van a sportversenyek izgalma. Ugyan a korabeli mezek, de még maga a labda is furán néz ki a mai szemnek, de akkor is megvan a játék izgalma benne. Közben a magánélet problémai is jönnek hozzá – talán ott éri a családot a legnagyobb tragédia, de látjuk azt is, hogyan lehet felállni. Még rá is kötik a múltbéli szálra, így ennek is adva egy plusz ívet, amit különben is szerettem a filmben. Sok minden összefügg és az egyes események átvezetnek a későbbiekbe.

Nem egy látványfilm, de a történelmi korszakot szépen megidézi. Nem pakolták tele sztárszínészekkel, nem is hiányoztak. David Kross kedvelhetően hozza Bert alakját, és jól mutatott mellette Freya Mavor.

Annak ellenére, hogy mennyi fesztiválra elvitték, szerettem én is.

The Keeper – 5/4 szép íve van a szereplők történetének, némi foci is került bele, szimpatikus színészekkel.

https://www.youtube.com/watch?v=-8hqlRJe8q0