Űrlényes, háborús, lövöldözős.
James Ford egykor az emberiség egyik legkiemelkedőbb tagja volt, az emberiséget védő nagyszerű harcos és katona, egy igazi vezető. Ám a többség védelmében sokakat ítélt halálra, így a hírneve már inkább hírhedtség lett és a seregből is menesztették. Ryle generális mégis visszahívja – olyan helyzet állt elő, ahol kemény kézzel kell hozni a döntéseket. Egy bolygón sor került az első negyedik típusú találkozásra, és az emberek egy vérfürdőben 
találták magukat. A túlélők visszatértekor arra is rádöbbentek, hogy megfertőződtek, és már csak gyilkos ellenségek emberi tudat nélkül. Meg kell őket is fékezni, majd nekik kell az első csapást mérni a találkozás létrejöttének otthont adó bolygón. Bombával, fegyverekkel felszerelkezve egy csapat titkos küldetésre indul, ahonnan kérdéses, bárki haza fog-e jutni élve.
Hogy tudnám röviden és frappánsan összefoglalni? Van az a pénz, amiért jobb színészek is megcsinálnak szemetet? Azt már nehezebben tudnám indokolni, hogy egy egykor szebb napokat látott színész miért játszik ilyen moslékban. Másban már nem jut nekik szerep?
De akkor nézzük, miért is nem érdemes egy percet sem szánnia az embernek az életéből a Kozmikus bűnnek, amit kozmikus bűn volt elkészíteni is.
Már a kezdést röhejesnek mondanám. Elvileg vezető tudósokat és szakembereket látunk, akik óvodásként viselkednek. Simán ivós játékot lehetett volna indítani azzal, hogy felest hajtunk le, ahányszor valaki megkérdezi, hogy az első találkozás negatív vagy pozitív volt. Sipítoznak, értetlenek és olyan ostobák ott az emberek!
Majd jön a főszál, a katonák és a titkos küldetés. Már eleve nem értettem, minek kellett Fordot visszahozni. A döntés nélküle is megvolt, az emberek akarják mérni az első csapást. Pár fiatal, lendületes harcos nem jobban jött volna a bolygóra, mint egy öreg medve, akinek már a páncélja is a bontóban kellene, hogy rohadjon? De ok, értem, így adtak karaktert Willisnek, ha már aláírta a szerződést. (Van az a pénz.)
Értelmet nem kell keresni benne, de sajnos a látvány is röhejes. A lények, de mondhatnám az emberek felszerelését is. Mégis, ki hinné el ezekről, hogy csúcstechnológia, amivel a világűrt meg lehet hódítani? Nekem inkább olyan érzés volt nézni, mint a gyerekeket egy Halloween idején játszódó filmben, akik kartondobozból készítenek maguknak robot jelmezt.
A harcot magát is rossz nézni. Igyekszem is gyorsan kitörölni az agyamból.
Nincs egy szereplő sem benne, akit megkedveltem volna, annyira kapkodunk ide-oda és alig tudunk meg valamit bárkiről is. Ford a marcona megmondó ember, aki szó nélkül fegyvert ragad és megy harcolni. Miért ment szét a házassága, egy régi katonán kívül van mása? A jelenlegi katonai főnökről meg csak annyit tudunk meg, hogy van egy problémás unokaöccse, aki szintén katona. De miért is olyan problémás ő? Vagy, ott van a mérnök, aki a bombát élesíti nekik. A végén Braxton nyakában lóg, mintha egy pár lennének. Nem tudom, korábban volt-e egy párbeszédük is. Mi történt ott?
Az is olyan béna, ahogy egyesek feláldozzák magukat. Frank Grillo karaktere igencsak idióta véget kap – itt nem dicső halál ez az önfeláldozás, olyan röhejesnek tűnik.
Lassan már nem tudom, de nem is akarom tovább ragozni. Amit egy ilyen filmben rosszul lehet csinálni, itt összehozták. Béna a történet, rossz nézni, nincsenek kidolgozott karakterei és a színészeknek se jut érdemi feladat.
Kozmikus bűn – 5/1 minden tekintetben pocsék: történet, látvány, még a színészeket is csak sajnálni tudtam.
