Szerelmes, élethibát kijavító, barátnős.
Tom és Janet annyira boldog házaspár, hogy azzal minden barátjuk agyára mennek. 14 éve vannak együtt, de még mindig heves a szexuális életük, imádják egymást, és ha veszekednek is, pillanatok alatt megbocsátanak egymásnak. Mintha még mindig a kapcsolatuk kezdeti, elvakult szakaszában járnának, és nem közel 15 éve lennének együtt. Most jutottak el arra a pontra a többiek, hogy nem bírják már ezt nézni. A közös nyaralást lemondják, és a képükbe is vágják, hogy nem normális, hogy ennyire imádják egymást. Tom és Janet
nem érti, miért mondják ezt nekik. Majd egy vadidegen tör rájuk, akinél van két injekció. Szerinte mindketten genetikailag hibásak, és ki kell javítani őket. Janet lecsapja egy dísztárggyal, belehal és a következő családi program a hulla eltűntetése lesz. El akarnak tűnni, és mivel mégiscsak mehetnek a barátaikkal nyaralni, el is mennek. Az elmesélt történet azonban újabb poklot szabadít el a nyaralók körében.
Kicsit még kérdőjeles számomra ez a részben romantikusnak álcázott fekete komédia. Van, amiben éreztem ötletet, de közben zavaros is, furcsa is, nem egy komfortos valami.
A történet egyszerű alapokat kapott: az egymást imádó párra minden barát féltékeny vagy éppen utálja őket. Ez aztán különféle magatartásformákat hoz ki belőlük: akad, aki mindenáron házasságtörésre akarja rávenni a férjet, míg mások csak minden kapcsolatot megszakítanának velük. Egy kicsit talán hosszan is kapjuk a jeleneteket, hogy mennyire egymásra van kattanva ez a páros még mindig. Mert mi van kihangsúlyozva? Hogy minden alkalmat megragadnak, hogy összefeküdjenek. Ha legalább vicces lenne, de két érzelmet tud: a páros hevületét meg a barátok utálatát.
Egy kis sci-fi csavar jön, amikor az ismeretlen felvezeti, hogy hibásak és az injekció meggyógyítja a rajongó szerelmüket. De ez éppen csak egy pillanat, mert máris a barátok körében vannak és folytatódnak a drámák és az emberek közti konfliktusok, játszmák. Olyan érzés volt nézni, mint a színházi darabokból készült filmeket. Alig pár helyszínen, leginkább egy-egy szobában beszélnek egymással a szereplők.
Majd visszatér az ismeretlen alak és újfent érthetetlenné válik a történet. Ki ő és mit akar a szereplőktől? Nem értettem, mi az ő célja. Most komolyan, az volt minden vágya, hogy a baráti kör tagjai felfedjék a mocskos titkaikat? De miért?
Nincs előzménye annak, hogy milyen titkokat vallanak be a végén. Egy kivétel akad, a házasságtörés. Azt pontosan láttuk, hogyan jutottak el a megtörténtéig, és utalnak a teljes korábbi történetre is. De az egyéb kikerülő dolgok… a legtöbb akkor kerül elő először.
Az sem tetszett, amit mindebből kihoztak. Valamiképpen minden szereplő szembenéz a helyzetével és a karma utoléri őket. Nagyjából igaz, hogy mindenki megkapja, amit érdemel.
Fura a film hangulata is. Túl sok szín keveredik benne és egyik sem az igazi. Ahogy a baráti kör tagjai beszélgetnek és rejtegetnek dolgokat, mint egy kamaradráma. Ahogy a házaspár egymásra van kattanva és a bűnben is kitartanak egymás mellett, az a fekete komédia felé hajlik, de igazán nem lett vicces. Az injekciók és a titokzatos ügynök sci-fi felé terelnek, de mivel az ő motivációjából vagy történetéből semmit nem tudunk, ennek a résznek nem is lett semmilyen értelme.
Sorozatokból egyik másik színész ismerős lehet, de 1-1 tulajdonságot írtak a szerepükbe.
Most nagyon úgy érzem, ez egy furcsa film volt, ami nem is igen értem, miről szólt.
Happily – 5/3 egyszer elmegy, de a barátnők legtöbbje irritált és nem tudtam a boldog végért drukkolni.
