Barátnős, szerelmet és karriert építő, csajos.
Maca pár évvel korábban reménykedő és boldog fiatal nő volt. Már nem sok kellett, hogy megkapja a jogi diplomáját. A jóképű Leóval egymásba botlottak, nagy szerelem lett és már a közös jövőt terveztek, az első közös otthont választották ki. Így nem kicsit csalódott a nő, amikor Leo egy szó nélkül az Államokba költözött egy ösztöndíjjal. Ma Maca egy influenszer kihasznált és alulfizetett asszisztense, aki minden kapcsolatából kizárja az
érzelmeket. A jelenlegi barátját nem is lehet barátnak nevezni: rendszeresen egy parkban futnak össze, az autóban lezavarnak egy menetet és más dolguk nincs is egymással. Hinni akarja, hogy ez így jó neki és vannak kilátásai. Amikor azonban Leo visszatér, Maca kénytelen mindent átgondolni az életében. A két legjobb barátnője is sorsfordító döntések előtt áll: a házas, de szexuális életében unatkozó Adriana egy édes hármas után döbben rá, kihez vonzódik igazán. Jimena pedig, aki halott szerelmének reinkarnációjával akar csak járni, megismerkedik valakivel, akit igazán lehetne szeretni.
Mi is a bajom ezzel a filmmel? Mert van vele. Könnyed szórakoztatásra vágytam, de nem egyszer azon kaptam magam, hogy morgok. Nem nevettem, inkább ideges lettem a film fordulatait látva.
Nézzük csak sorban a lányokat! Adriana esetében a megcsalás tényét nem szerettem. Azt el tudom fogadni, hogy rádöbben magáról valamire, szerelmes lesz és más irányba indulna el. Csak éppen itt a nő nem lépi ezt meg – a cselekmény nagyjában sunnyog, és ezt utálom nézni. A romantikus történetekben a szerelmi háromszögek és megcsalások, amelyek az agyamra mennek. Ehhez hozzá jön az is, hogy nagyon úgy éreztem, ez a szál hozza a lassan kötelezővé váló LMBTQ szálat. Mintha már nem is lehetne romantikus komédia anélkül, hogy legyen benne egy meleg barát.
Jimena még jobban irritált. Egyrészt, szerintem sokkal jobb pasi jön össze neki, mint amit illetne. A hebrencs, szórakozott lány nem is volt szimpatikus. Meg az is, ahogy ugrál a férfiak között és ezt még el is nézik neki. Az nekem mindig visszás, amikor az egyik jelenetben még az egyik férfival van ágyban, a következőben meg már mással csókolózik. Így nem tudom elhinni, hogy bármelyikhez mélyebb érzelem kötné, hiába akarják eladni, hogy szerelmes. Ő az a fajta bohém lélek, akit nem bírok elviselni, így nem szerettem, hogy az a szimpatikus srác mindent megbocsát neki. Ő szerette a lányt, én rühelltem.
Maca nem véletlenül maradt a végére. Az utóbbi pár hónapban figyeltem fel arra, hogy már romantikus filmen sem tudok abban hinni, amikor egykori nagy szerelmesek pár év múlva újra találkoznak és még mindig szeretik egymást. Itt is ez van, itt sem tudom elhinni. Annyi minden történt, annyit változtak, mással vannak – akkor mégis hogyan lennének egymásba szerelmesek? Már teljesen más emberek. Másrészt, annyira erős nőnek akarja eladni magát, aztán azt látjuk, hogy hagyja magát kihasználni és akaratgyenge. A végére fejlődik kicsit, de addig csak irritált ő is.
Simán tudok mindben feminista vonalat és tanulságot találni, de nem szerettem, ahogy a girl power és a romantikus komédia között ingadozott a film.
Kinézetre is csak olyan átlagos. Tévéfilmnek elment, vidám és színes. Értem, miért lehetne szeretni és mi korrekt benne, csak a karakterek útja jobban zavart.
Nem az én filmem volt, már el is felejtettem.
Sounds like Love – 5/2,5 komédiának egyszer elment, de mind a három lány viselkedésében találtam irritálót.
