Nyomozós, igazságot kereső, gyilkos nyomába eredő.

Christine egy rendőr lányaként nem volt kérdés, hogy szeretett apja nyomdokaiba lép. Az őrsre azt az elvet követte, hogy a friss rendőröket, akiknek rendőr a szülője is, hagynak a szülővel járőrözni. Chris is megkapta ezt az esélyt – a tragédia így duplán sújtott le. A lány egy gyanúsított nyomába eredt, sarokba szorították és fegyvert fogtak rá. Mire az apja kiért, eldurvult a helyzet. Az eredmény: Christine majdnem elvesztette a lábát és operátorként tud már csak dolgozni, az apja pedig elhunyt. A lány a munkájába temetkezik, azt a nyomozót is lekoptatja, aki a bárban próbál randit szerezni tőle. Amikor egy hívást nem vesz komolyan és tragédia történik, Christine lesz az egyetlen, aki nem fogadja el a kézenfekvő megoldást. Szerinte nem a szülők végeztek a fiúkkal, hanem akit a kis barátja mumusnak nevezett és akit nem keres senki. Christine a nyomába ered, és mivel néhol segítségre van szüksége, Tim is kap egy esélyt, hogy bizonyítson a lánynak és megszerezze azt a randit.

A segélyhívós történetekre most rááll a fülem. a The Guilty/The Sinner nagy kedvencem skandináv és amerikai változatban is szerettem, de különben is van az ilyen filmeknek egy másfajta bája. Máshogyan rendőr egy operátor, mint az, aki tényleg kimegy a helyszínekre.

Sajnos, ez a film nem tudta hozni azt a szintet, amit vártam volna. Egyrészt, nagyon hamar kikerülünk a segélyhívóból. Az ottani munka nem téma, csak az van kihangsúlyozva, hogy miképpen hurcolják meg Christine-t. (Azért az durva, hogy a kész ítéletet is módosítják, amint a sajtó képbe kerül és máris áldozati bárányt keresnek.)

A nő saját szakállára kezd el dolgozni, és nagyon hamar olyan lesz, mint egy szimpla rész egy krimiben valamilyen sorozatban. Az csak hab a történ, hogy mennyire érezni az egész történetben, hogy ez így nem stimmel. Szerintem az még büntetendő is, ha valaki rendőrnek adja ki magát. Christine le van rokkantosítva, nem rendőr már és operátorként is felfüggesztik. Mégis, használja a jelvényt és úgy kérdezgeti az embereket, mintha nyomozást folytatna rendőrként. Az egy dolog, hogy megtéveszti az embereket, de visszaél a jelvénnyel. Ahogy megy előre a történet, ezt folyamatosan fokozzák is. A végén azon már szinte nevetőgörcsöt kaptam, amikor a filmben felszedett barátjával, Timmel betörnek a gyanúsított házába és Tim elkezdi fotózni a dolgokat a későbbi eljáráshoz. De mégis, mire tudná ezeket felhasználni? Illegálisan mentek be, a képeket nem fogadnák el bizonyítékként. Még inkább ők lennének bajban a betörés miatt. Sok ilyesmi van benne – egy csomó olyan elem, amit nem feltétlenül a sok krimit nézők szúrnak csak ki, és idiótaság.

Meg lehet nézni azt is, mikor mennyire tud Christine járni. Néhol szalad, máskor felülni sem bír és a mankó használata is opcionális. Következetlenség, de bosszant!

Nem lett izgalmas a film, nincs igazán feszültség sem benne. A megoldás túl könnyen jön, egy nagyon béna elszólás, és már tudják is, ki a gyilkos. De addig is, a nyomozás annyira szimpla kérdezgetés, hogy nem is értem, miért kellett Christine a megoldáshoz. Ha a nyomozók minimális erőfeszítést tettek volna, minden meg is oldódott volna.

Mondanom se kell, tévéfilmes a kinézet, látványelem nélkül.

A színészek is ismeretlenek. Fiona Gubelmann húzza valahogy a filmet, de inkább eye candy, mint átütő színész. Drew Fuller meg pár végszót és nagyon béna szerelmi vallomást kap. Mondhatjuk azt is, az is inkább röhejes, mint romantikus volt.

Messze jobb filmet vártam, ez olyasmit, amit alvás mellé lehet ajánlani.

Rendőrügyelet – 5/2 helyenként annyira röhejes, hogy képtelenség komolyan venni, pedig komolyan játsszák.

Dispatch - Official Trailer - MarVista Entertainment - YouTube