Halálos játszmás, városi futó, felelőst levadászó.

Ryan keményen dolgozik, hogy megvalósíthassa az álmát. Szeretné rendbe hozni a család hajóját, kivenni a nagyapját az öregek otthonából és a barátnőjével kiegészülve, hármasban leköltözni a tengerhez. Ám hiába a több állás, nem jut előrébb. Ryan ügyes városi futó, aki egy egyre népszerűbb bajnokságban is benne van. Ugyan a szabályok nem engedik, hogy ő is fogadjon a versenyre, de megtalálja a kiskaput, és a barátnője öccsén keresztül mindenét felteszi a győzelmére. A verseny közben azonban minden futót csapdába csalnak, és egy idegen helyen, a nyakukban egy különös pánttal térnek magukhoz. Kiderül, elrabolták őket egy halálos játékhoz. Futni kell a kijelölt célpontokhoz, beolvasni a nyakörvet – aki letér az útról, a rendőrséggel próbál beszélni, felrobban. A nyertes egymillió dollárral lesz gazdagabb, a többiek felrobbannak. A hajsza hamarosan indul, míg Ryan agya azon jár, hogy lehetne leszámolni a gyilkos játék üzemeltetőjével és minél többeket megmenteni.

Ahogy elkezdődött a film, magamban azon merengtem, hogy kilencvenes években vagy a nyolcvanasban készülhetett. Az egésznek a nyers volta, ahogy kifejezetten tévéfilmes a külcsín. Nem kicsit lepett meg, hogy ez egy 2011-es film. Simán néztem 20 évvel öregebbnek.

A történet maga nagyon kevés. Eleve egy órájuk van a futóknak, aztán mindenki robban. Ryan egyszerre akar versenyezni és lenyomozni a játék szervezőit. El lehet képzelni, mennyire veszélyesek lehetnek a szervezők, ha egy bombával a nyakában rohanó, se technikai eszközzel felszerelt, se nem éppen zseni srác a nyomukra tud akadni – ráadásul 1 óra alatt. De úgy egyáltalán – ha már valaki egy ilyet megszervez, vannak testőrei és milliói, befolyásos és gazdag ember, akkor miért lenne ennyire felelőtlen? Elvileg egy gonosz, profi fegyverkereskedő, könyörgöm! Ha így üzletelt eddig, az a csoda, hogy még életben volt. Amit a végén is művel, röhej. Mint egy mesefilm kapkodó gonosza. Szánalmas.

Minimálisan tudtak csak azzal élni, hogy ez egy parkour-film. Látványosan lehetett volna az épületek között rohanni, egymással küzdeni, ehhez képest kevés ilyen jelenetet tettek bele, annak nagy részében is a lépcsőn/falon szaladnak csak. Készült már olyan akciófilm, amiben szintén ez a sport volt valamiképpen a középpontban, azok jobban is néztek ki, mint ez.

De különben is egy katasztrófa a film külcsíne. A végén van egy nagy(?) lövöldözés, ami minden, csak nem hiteles. De ki lehet emelni azt is, amikor valakinek a nyakában robban a nyakörv. Mi is jut róla eszembe? A fasírt? Ijesztőnek kellene lennie, de ez annyira mű, hogy röhejesnek találtam csak, messze nem durvának.

A szereplők a lehető legkisebb mértékben jellemzettek – itt jön be, hogy elvileg ez eye candy faktorral próbálja eladni a szereplőket. Ryan barátnője, Chelsea, mi a legfőbb jellemzője? Mindenki elmondja, nem is egyszer, hogy Ryan milyen szerencsés, hogy egy ilyen szépséget megszerzett magának. Még hősünk is a végén, amikor összefoglalja, mi lett velük, a lányról azt mondja, hogy Chelsea napról napra szebb. Üresek ezek az alakok, és nem is olyan szép senki benne, hogy tényleg eladja az eye candy.

Sok olyan film van, amikor a gazdagok fogadnak, hogy ki marad életben egy játék végén. Nem egynek még tartamot is sikerült magába foglalnia, nem csak látványt. De sokat mond, hogy az a régi Van Damme-film, amiben a gazdagok vadásztak a szegényekre, még az is sokkal maibbnak tűnik mint ez. Csalódás, de minden téren.

Fuss az életedért! – 5/1,5 mai szemmel ez már nem eye candy film, a történet meg lapos, a látvány meg olcsó.