Húg gyilkosát kereső, nyomozásba avatkozó, titkos életes.

Grace sikeres írónő, akinek nyomozós, véres regényei rendszeresen bestseller minősítést is kapnak. A legújabb bemutatója után kéri meg a húga, hogy találkozzanak és segítsen neki. Kathleen korábban alkoholista volt, és éppen egy nehéz váláson megy keresztül. A férje gazdag ügyvéd, nagy családi vagyonnal és magának akarja a fiuk felügyeletét. Kathleen kész harcba szállni érte: elhelyezkedett tanárként, letette az italt. Grace marad és felfigyel a helyes szomszédra, aki nem mellesleg gyilkossági nyomozó, így a szakmájuk is egybevág. Éppen egy randevúról érkeznek meg, amikor Grace felfedezi a húga tetemét. Meggyilkolták. Grace is megtudja, hogy Kathleen mindent nem mondott el. A neten keresztül dominát játszott egy honlapon. Ed viszi a nyomozást, és Grace eléri, hogy tanácsadóként segíthessen. A volt férj is gyanús, ám amikor egy újabb domina kerül elő holtan, már sorozatgyilkost keresnek.

Nagy filmeknél már megszoktam, pláne, ha regény az alap, hogy még be sem mutatták a filmet, már ki van egy csoport akadva, hogy ki kit fog játszani. Blockbuster történeteknél nincs ebben semmi meglepő – mindenki elképzeli a kedvenc hősét valamilyennek, aztán a filmesítéskor a casting tud pofon lenni. De egy ilyen Netflix-film esetében?

Pedig ez a helyzet. Nora Roberts-regény az alap, a forgatókönyvet is az írónő írta és a szereposztás után az írónő oldalán egész kirohanás kezdődött a főszereplő személye ellen. Érdekes, hogy ott egész más bajuk volt a rajongóknak, mint nekem innen – igaz, én nem vagyok Roberts-rajongó, ennek a filmnek az alapját sem olvastam. A botrányt kirobbantóknak Alyssa Milano politikai nézetei nem tetszettek. Érdekes, azon senki nem akadt fenn, hogy simán öreg a szerephez – nekem az fájt. Milano már majdnem 50, és bevetettek trükköket, hogy ez ne legyen annyira feltűnő a filmen, de azért messze nem néz ki a harmincas írónőnek, akit játszik.

Ha ez lenne a legnagyobb probléma a filmmel kapcsolatban, nem is lenne nagy a gond. Csak éppen a történet sem lett izgalmas. Annyira átlátszó az egész és sok az olyan rész benne, ami logikailag nagyon nem áll össze.

Egyes gond: már akkor rá lehet jönni, ki van annyira oda a nőért, hogy a gyilkosa lehet. Elég egyértelmű egyetlen jelenetből is, amikor látjuk tanítani a nőt. Akkor ráböktem, és hoppá: tényleg! Ugyan a film próbál terelni, más gyanúsítottak is képbe kerülnek, de egyiket könnyebb kizárni, mint a másikat. Nem meggyőző.

A másik bajom, ahogy Grace beleártja magát a nyomozásba és a rendőrfőnök meg is adja neki az engedélyt. Pedig Grace szemtanú is, és az áldozat testvére is. Érintett az ügyben, esélytelen, hogy felvegyék tanácsadónak. Meg különben is, milyen alapon lenne szakértő tanácsadó azért, mert bestseller szerző? Ez csak akkor lenne ok, ha a gyilkos az ő egyik regénye alapján ölne.

A szerelmi szálnál is azonnal rávágnám: a nyomozó nem járhat a tanújával! Legalább addig várniuk kellene, míg az ügyet lezárják. Itt viszont korábban összejönnek. Értem, romantikus film is, bár romantika nem sok van benne. Meglátni és megtetszeni egy délután műve, utána meg már együtt is vannak és dúl a szerelem. A színészek között különben nulla a kémia, nekem nem voltak hitelesek együtt.

Látványelem sincs benne, és a plusz elemek – mint a domina műsor – se adnak semmi pluszt. Nagyon tévéfilmes az egész.

Nem tudom, milyen lehet a regény, de látatlanban is állítom: a filmnél jobb.

Arcátlan – 5/1,5 már a szereposztás se tetszett, és már akkor kiszúrtam, ki lesz a gyilkos, amikor Kathleen még élt.