Ma belekezdtem P.D. James nyomozójának, Adam Dalgliesh nyomozásainak legújabb feldolgozásába. A címe egyszerűen csak ennyi: Dalgliesh. A lényeg benne van...

Kezdjük talán azzal, hogy nem ismeretlen számomra a karakter. Mozgóképen még nem láttam, de regényt már olvastam. Nálam a futottak még kategória: korrekt, de nem annyira meglepő, nem olyan okos, hogy igazán rákattanjak. Ezt az első két epizód után el tudom mondani a sorozatról is.

Összesen 6 rész lesz, és az első 2 egy történetet dolgozott fel. Egy ápolónő egy bemutató közben meghalt - a mesterséges táplálást mutatták be, és nyomorultnak nem tejet, hanem vegyszert, ha jól rémlik, fertőtlenítőt küldtek a gyomrába. Baleset, bizarr öngyilkosság vagy gyilkosság? Mivel a pacsirtákról elnevezett intézetben egy fontos tisztségviselőt műtenének hamarosan, kiküldik Dalgliesh nyomozót és segédjét.

A cselekményben ugyan vannak fordulatok, de nyílegyenes a krimi. Elindulunk, és egyenesen haladunk a végjáték felé. Nincs nagy félrevezetés, ha egy nyom előkerül, az vezet majd a következőhöz. Azzal szenvedtem is, hogy ami innen, nekem egyértelmű utalás volt, a nyomozóknak több időt vett igénybe. Amikor a halott nővér könyvkölcsönzéseinél kiderült, hogy náci perekről olvasott, én már azt számolgattam, melyik orvos és nővér mennyi idős, ki lehet más személyazonosság mögött háborús bűnös.

Valahogy az izgalom hiányzott végig. Szép, lassú, kimért.

Plusz, még keveset láttam a nyomozókból, hogy szimpatikusak lehessenek. A segéd nyomozó, Masterson eléggé morog a főnökéről, és azt sem díjaztam az esetében, hogy spontán összefekszik az egyik nővérkével. Olyan tacskónak tűnik - morgós éretlen. Majd kiderül, mennyire jó szakember, itt inkább a zavaró vonásait láttam kidomborodni. Dalgliesh pedig kész úriember, akit tragédia szele leng be. Költő, nemrégen özvegyült meg - figyelmes, alapos. Sejtem, hogy őt meg tudom majd kedvelni, most még kicsit túl sok nekem a melankólia körötte. De Bertie Carvel jó választásnak tűnik a szerepre - jobban, mint Jeremy Irvine a fiatalnak.

Külcsínre is középszint. Amit látunk, korrekt szinte kosztümös. A ruhák, kocsik, a korszak hangulata. Meglátjuk, milyen lesz más helyszíneken, mert most be voltunk zárva a kórházba - azért érdekel, egy nem ennyire zárt helyszínen mit tudnak majd nyújtani.

Összességében kellemes ebéd melletti krimi - nem túl bonyolult, van hangulata, de a körmöm nem rágtam le.