Ha egy ismerős színész feltűnik egy sorozatban, nagy eséllyel belenézek, mégis, mit alkotott. Így a Minx címén is megakadt a szemem: az Elementary egyik kiemelt mellékszereplője és a New Girl egyik főszereplője kaptak benne vezető szerepet.

Aztán elolvastam, miről szól. Egy feminista erotikus magazin kiadásáról. El is ment tőle a kedvem. Viszont, többen is dicsérték, így mégiscsak kíváncsi lettem rá. Az első négy részt múlt héten, a leadott utolsó kettőt ma néztem meg. Attól tartok, rákaptam én is.

A történet egyszerű: adott Joyce, aki kamaszkora óta ír egy feminista lapot, csak nincs, aki kiadja. Van egy Doug, 15 pornó lappal, aki meglátja a nő ötletében a lehetőséget. Csak éppen, valamivel el is kellene adni: így kitalálja, hogy a feminista írások mellett legyenek benne pucér férfiak. Nagy nehezen meggyőzi a nőt és elindul a Minx története.

Az első részek még szinte aranyosak is voltak: az volt a fő poén, hogy annak ellenére, hogy Joyce mekkora feminista, sok tekintetben milyen haladó gondolkozású, szexuális téren roppant prűd és konzervatív. Ezen a stáb jól szórakozik, és folyamatosan feszegetik a nő határait.

Majd Joyce belelendül, elkészül az első lapszám, és most már azzal küzdenek, hogy felfigyeljenek rájuk, el tudják adni a lapot. Most másfajta ötletek vannak benne, némelyik jobban sikerült, más kevésbé. Az 5. részben a szállítót kellett meggyőzni, aki különben a maffia, hogy vigyék ki a lapokat. A 6-ban reklámozni igyekeztek a lapot és nem várt eredményt értek el az egyetemen. Mondjuk úgy, Hitler büszke lett volna az egyetemisták viselkedésére. A maffiás rész volt nekem eddig a leggyengébb, az egyetemes már egy fokkal jobban feküdt.

Talán azért, mert már kész a lap, nincs olyan kreatívkodás a cikkekkel és fotókkal, amit szívesebben néztem. A reklámozást meg olyan kis szerencsétlenül intézik, hogy az annyira nem tudott lekötni.

Az viszont végig megvan, hogy a több szexuális téma és meztelenkedés ellenére is nagyon vállalható a sorozat. Valamilyen szinten szexkomédia is, de nagyon messze vannak attól az altesti poénokkal teli, olcsóbb verziótól, amit nagyon nem szívlelek. Próbálnak mindig beletenni valami kis többletet, némi mélységet is, nem csak nevettetni igyekeznek.

Ha a 6. részt nézem, ami leginkább megfogott, a szélsőségesség veszélyessége. Joyce egy feminista egyetemista klubba is elmegy, és ott annyira szélsőséges lányokkal találkozik, hogy az még neki is vállalhatatlanul sok. Finoman szólva számukra minden férfi ördög és minden házasság nemi erőszak. Abban a korban, amikor egyes filmekre simán leírom, hogy femináci, simán át lehet érezni a problémát.

A sorozat külcsíne egy komédiáé, és nagyon színes. A 70-es években játszódik, és ez nem bántóan látszik is. Doug küllemébe bele lehetne kötni, mai szemmel, de a korszakba illik. Több helyszín, sokféle ruha, több eye candy mellékszereplő, de mellettük ott vannak a bevált komikusok is, mint maga Johnson, vagy Michael Angarano, aki Joyce újságíró exét játssza.

Magam is meglepem ezzel, de ebben a sorozatban bírom Jake Johnson-t. Lényegében szinte ugyanazt játssza, mint a New Girl évadaiban, talán több magabiztossága van ennek a karakterének, de itt működik. Lovibond viszont egészen más szerepben van, mint Kitty volt. Jó a párosuk, kedvelhetőek a karaktereik, és azt is tudtam díjazni, hogy nem kaptak egymással szerelmi szálat.

Még 4 rész van az évadból - akartok fogadni, hogy a következő részben kifizetődőnek bizonyul a rossz sajtó? Jöhet a 15 perc hírnév effektus.

Elkezdtem Dalgliesh utolsó nyomozását is, de azt csak holnap fejezem be, majd akkor mesélek róla. Előzetesen annyit, hogy kb. ugyanazt tudom róla elmondani, amit eddig is.