A zenés filmeket könnyű nekem eladni. Itt már a képen megakadt a szemem: a nagyon durva arcfestés, meg a cselló? Hamar meg is néztem, én nagyon jókat nevettem is rajta.

Egyrészt, van egy rétege, ami a tipikus tinifilm. A kívülállók, a két kitaszított, akik csak egymás barátai és a többiek piszkálják őket. Neveznek a Bandák Csatájára, de a barátságukat is próbára teszik a megváltozó viszonyok. Van itt barátnős dráma, tűnik fel másik banda is, és Hunter nem éppen könnyű természete is okoz gondokat.

Így folyamatosan váltunk humor és komoly témák között. Néha nem is tudtam eldönteni, hogy az agyam kapcsoljam vissza, vagy mosolyogjak a poénon. Nekem megvolt az a határ, ahol mindkettő élmény megvolt. Komédia, de valami komolyabb is. Hunter és az apja viszonya: egyrészt, a fiú ellenséges és támadó, a szülei válásáért egyértelműen az apját bünteti, aki már abban a szakaszban van, hogy mindent a fiára hagy. Így vannak olyan beszólások közöttük, hogy az nagyon komédia, miközben egy nagyon drámai probléma van minden mögött. Árnyalgatták, és nem mennek el drámai vizekre, de az alapok megvannak. Hunter viselkedésének kulcsa, miért olyan, amilyen - ebben rejlik a válasz.

De Emily betegsége is tipikusan ilyen - miközben van egy nagyon komoly oldala, nem egy humoros helyzetet kihoznak belőle. A lány dühkitörései... Az összecsapás, amikor Hunter az Odüsszeusz történetet adja elő és Emily nekimegy, az kész.

Jobban is érdekelt Hunter, a lázadó, mint a kis barátja, Kevin. Ő a tipikus jó gyerek, csodálom is, hogy nem kocka lett belőle. Hunter nevelgeti, de ő simán beleférne a popfiú kategóriába is. Neki lehetne más baráti köre, ő talál barátnőt - de a barátság fontosabb, mint a menőség. A film erre is tesz egy súlyt: hogy mennyit ér a hűség. Párkapcsolatban, barátságban, de életstílusban is.

Amit egy tini komédiába látványt bele lehet tenni, itt összehozták. Jól néz ki a srácok fellépése, a ruházatuk és a hajuk meg külön kategória. Nekem már az poén volt magában, ahogy Hunter egyre messzebb megy a kinézetében, miközben Kevin olyan mellette, mint egy kiscserkész. De Emily se volt semmi, amikor a végére megérkezik a fellépésre...

Itt megvolt az is, hogy a srácok nagyjából annyi idősek, mint akiket játszanak, nem évtizeddel idősebb színészek játszanak kamaszokat. Ettől hitelesebb is, meg maga a történet is jobban működik így, hogy nem arra mentek, hogy eye candy színészekkel töltsék meg a filmet.

Zeneileg is elvoltam vele, pedig a metal nekem se a stílusom. Amikor Emily klasszikusokat csellózik, az inkább - de csellón a más dallam is nagyon ütött. Nem is értem, Hunter miért ellenkezett olyan sokáig. Jó volt!

A kritikái vegyesek különben, én szerettem. Jópofa is, nem is az a megszokott pop, meg van benne valami mélyebb is.