Kezdjük talán azzal, ami az ilyen sorozatok rákfenéje, és ami miatt ez a végső évad is, többek között. A főszereplők a történetben kamaszok, 16-17 évesek. És ezzel meg is van a gond.

Mert a való világban, az évadok legyártása közben több idő telik el, mint amit a sorozatban ábrázolnak. Ha csak a 2. és a 3. évad közti időt nézem, a sorozatban mindössze 2 hónap telt el. Szerintem nem kell ecsetelnem, hogy nem készült el az évad 2 hónap alatt és került ki a platformra sem. Vagyis, a színészek sokkal gyorsabban öregednek, mint a szerepeik. Ha ehhez hozzávesszük, hogy eleve idősebbek is voltak… Ha csak a két főszereplőt nézem, Asa Butterfield és Emma Mackey is 26-27 évesek, nem 17-18, mint Otis és Maeve. És igen, ezen túl lehetne lendülni, és a történetet nézni, de én hajlamos vagyok az ilyesmin fennakadni. Nem véletlenül írtam le annyiszor azt is, hogy a Young Sheldon is üvölt azért, hogy ugorjanak előre a történetben pár évet, ha folytatni akarják.

De milyen maga a történet? Van benne nem is kevés erőltetettség. Maeve ösztöndíjjal külföldön van, Otisszal próbálgatják a távkapcsolatot. Otis meg iskolát váltott, és az új helyet jól jellemzi, hogy az iskola zászlai között egy szivárványszínű is lobog a szélben. Egy teljesen más világ és felfogás, mint a korábbi. Ebben a sorozatban eddig is küzdöttem azzal, hogy abszolút kisebbségben vannak a sima heteroszexuálisok, szinte minden szereplőnek van valami szexuális plusz jellemzője. Ez most halmozottan áll. Olyannyira, hogy van olyan szereplő, akinél el sem tudtam dönteni, hogy ő micsoda. Fiú, lány, nemsemleges, átműtött, micsoda? A menők a mások, és pl. Ruby, aki egy hagyományos történetben a méhkirálynő lenne, itt küzd is azzal, hogy nem szeretik, nem népszerű és itt ő a más. Valahogy nem tudom elhinni, hogy Angliában ilyen létezhet, de legyen.

A történet két konfliktusa, ami lejjebb viszi a szintet. Egyrészt Otis és Maeve szenvedése egymás felé, amit túl régen húznak, és most is elég gyatra alapanyagot szolgáltat. A két színész között nincs kémia, és nehezen hiszem el, hogy szerelmes pár lennének. Nem minta korábban Ruby hitelesebb lett volna Otis mellett, de őt nem is a szerelmének, hanem a szexpartnerének adták el.

A másik, hogy az iskolában már van egy terapeuta, és a két fiatal egymásnak megy, hogy ki legyen az iskola diák szextanácsadója. Igen, annyira béna, amilyennek hangzik. Pláne, hogy az iskola meg hagyja is, és teret kínál a versengésüknek.

A mellékszálakon sokkal értelmesebb kihívásokkal néztek szembe a szereplők. Jean a húgával igyekezett kijönni, miközben a szülés utáni depresszió is a nyakán volt még, és a munkáját is akarta folytatni. Adam az apjával való kapcsolatán és a jövője építésén dolgozott. Neki még jót is tett, hogy kitették a csapatkörből, és önálló történetet kapott. Jackson az apja személyét akarta felfedni, és olyan családi titokba botlott, amire nem volt felkészülve. De vannak még, és ezek nézették ezt az évadot. Otis most volt leginkább a háttérben, és mondhatni, mellékszereplőt csináltak belőle. Neki már nem volt érdekes története, az a többieknek jutott.

Külcsínre nem látványfilm, hacsak nem számoljuk azt, hogy kinézetben milyen extrémeket engedtek meg maguknak. Az a szereplő, akit nem tudok hova tenni? Lányos arc, de olyan tetoválások és mellkas, hogy az inkább fiús. De alapból a rózsaszín, lányosabb öltözetek nem tudom, hogy férnek össze a nagy tetoválásokkal.

A színészei jöttek mind vissza, és elköszöntek a sorozattól. Úgyhogy akár azért is lehet nézni, hogy ki milyen útra lép rá, és miképpen engedik el a készítők. Mert most zárnak, és ideje is volt.

Megvan a szórakoztató faktor benne, és talán nem is annyira tabudöntő, mint korábban. De azért ez még mindig nem az a sorozat, ami elé bármelyik kamaszt leültetném.