Az Into the Night meglepően érdekes sorozat lett. Az alap egy regény alapötlete, hogy a napsugarak végeznek minden szerves élettel. Ezért, egy repülőgép utasai folyamatosan repülnek az éjszakában. Most pedig itt a spin-off is.

Változik a helyszín és visszaugrunk az időben. Egy tudóscsapat végez próbamerülést, ez menti meg őket. Mire a felszínre jönnek éjjel, csak üzenetet találnak, hogy a Nap öl. Felszedi őket a címadó tengeralattjáró, egy Yakamoz S-245-ös és a tengerészekkel együtt próbálnak rájönni, mi történt és hogyan tovább.

Ami alapból érdekes volt benne, hogy miképpen tapasztalják meg azokat a következményeket, amelyeket az alap sorozatból már nézőként ismerhetünk. Pl. a szerves anyagok felbomlása – hogy még a konzerv sem ehető, megváltozik a szerkezete. Itt is keresik a megoldást, és más emberek, más dolgok merülnek fel bennük, bár vannak azonos elemek is.

Ami kapcsolódik ahhoz, ami az Into the Night nézőknek jelent csak valamit: meg is jelenik a repülő, és összeértetik a cselekményt. Akár ezzel is lehet kezdeni, de akkor utána kell a repülővel szintre kerülni, mert az mindkettőben egyértelműnek tűnik, hogy a folytatás már közös úton fog haladni.

Mellette meg a sorozat saját cselekményszálai között is vannak izgalmasak. A katonák és a tudósok között feszültség van. Kell javítani a tengeralattjárót, lesz potyautasuk, de kapunk egy elég durva részt is csapdát állító kannibál bányászokkal.

Annak is megvan a saját varázsa, hogy ez a világvége mit hoz ki az egyes túlélőkből. Pszichésen kötött le, hogy lesz, aki feladja és végez magával, míg mások a végletekig kapaszkodnak az életbe és az emberségükbe. Természetesen a szörnyek is megjelennek, akikben feltörnek a gyilkos ösztönök. Ha ez hatalommal is párosul, történhetnek rettenetes dolgok. Nem dolgoztak sok szereplővel, de aki megkapta a fókuszt, nekik tudtak adni valami érdekességet. Drogfüggőnek lenni az apokalipszis kezdetén, egy tengeralattjárón akadva? Pokoli.
Amit viszont nagyon nem szerettem benne. Nem bírták ki, bele lett erőszakolva egy szerelmi szál. Defne és Arman pár voltak, szakítottak. A nő továbblépett, de most elveszti a vőlegényét. Nagyon hamar megint kikötött Arman mellett. Felesleges szál volt, és erős a gyanúm, hogy csak azért kellett, hogy indokolja, miért is készül ki annyira Arman, amikor Defne nem él túl egy partra szállást. (Amit, megjegyzem, maga a nő erőszakolt ki. Ő akarta megnézni a bányát Spanyolországban, ahol menedéket ígértek. Aztán kannibálokat találtak…)

Bajban is vagyok ezzel a szállal, mert Defne (az őt játszó színésznővel egyetemben) már az elején is idegesített – nekem nem is fájt, amikor halálra késelték. Titkolózott, settenkedett, meg azt se csíptem, ahogy a kapcsolatait kezelte.

Látványra nem kell sokat várni – eleve szűk tereken játszódik, és amikor partra szállnak, mindig éjszaka van és leginkább barakkok között mozognak. De itt nem is az a lényeg.

A török hang sem zavaró, hála a feliratnak. De tény, a kevés angol rész kifejezetten jól tudott esni a fülemnek.
Van irány, merre tovább. Össze is kötik a végére a két sorozatot. Most pláne érdekes lesz, hogyan folytatják. Beolvasztják egybe, vagy marad két sorozat párhuzamosan elbeszélt eseményekkel? Majd kiderül.