Akkor, nézzük, milyenek voltak a heti nézős sorozataim.

Kezdjük A séf, meg a többiek (s01e10) részével, mert ez az, amihez nincs mit hozzáfűzni. Továbbra is csak újraforgatás, annyi különbséggel, hogy itt Győző nem a Dinamo, hanem a Fradi miatt fogad és keveredik bajba. Ugyanazok a poénok, a végkifejlett. A színész jól játssza, lassan kifejezetten szeretem, amikor kikel magából és üvölt a konyhán, de ez kevés, hogy valami emlékezetes szülessen.

Milán és Viktória megint harcoltak egyet, és itt is csak ismételték, amit már láttam.

Ha belegondolok, egy dolog volt, ami jól sikerült. Szinte észrevehetetlen, de működik, amit technikával rápakolnak a részekre. Most az uborkalé kapott aranyos fényt, illetve akkor is ezt játszották ki, amikor Győzőnek támadt egy ötlete.

Azt meg inkább hagyjuk, hogy mennyire elkeserítőnek találom, mit sugall az, hogy 2milliós kaviárnak adnak el 30ezres tiszai csukakaviárt. Aztán bízzon abba az ember, hogy azt eszi és azért fizet, amit kért…

A mi kis falunk (s06e16) – mit is írtam róla múltkor? Hogy nem akarom látni, hogy a pap Teca távollétében most a doktornővel kerüljön dilemma közeli helyzetben? Pont az lesz. Megint közös jelenet, közös lelkizés. Még szerelmi tematika nincs benne, de meg lennék lepve, ha lemondanának erről a készítők. Akkor mi lenne a plusz Jani atya karakterében? Különben, rájöttem az egész helyzet problémájára. Katolikus. Ha evangélikus lelkész lenne, már rég Teca férje meg két gyerek apja lehetne és boldog ember.

A többi szál is csak bosszantott a héten. Túl soká húzzák Éva és Szifon közös múltját. Jani, az állatorvos, mint a község Sherlock Holmes-a… az kifejezetten fájt is. Tegyük fel, hogy értem, miért komikus, de inkább az eredeti paródiájának érezhettem.

Ebéd mellé még mindig jó néznivaló, kellemes és agyatlan, attól sem kell félnem, hogy a nevetés miatt félrenyelem a levest. De ennél több, úgy tűnik, nálam nem tud lenni.

All American (s04e19) és Homecoming (s01e12): mindkettőben Simone és Jordan szakításának az utóhatásait látjuk, és érdekesnek is találom, mennyire másként éli meg a páros. Nem úgy, ahogy vártam.

Simone az, aki szenved és ahogy sejtettem, le is esett két szék között a földre. Egyik fiúnak se ő kell, a sportálmok se jönnek össze. Ugyan lebegtetik, hogy nincs még minden lejátszva, és így lehet eladni a 2. évadra: nem jöhet máris össze a másik sráccal, akkor miről szólna a 2. évad? Megy tovább a fekete egyetem téma is, és egyre jobban irritál is. Szerintem ez is rasszizmus valahol. Féltik az értékeiket és a szervezeti kultúrájukat a fehérektől. Nem is értem, azt ki lehet írni egy egyetemnek, hogy csak fekete diákokat veszünk fel? Az a jelenet, amikor a dicsőségfalról volt szó… kész.

Ami viszont szemet szúrt most: ezt a sorozatot nagyon lehet nézni ruhák miatt is. Odateszik magukat, hogy a szereplőknek egyedi külsőt és ruhákat adjanak. Simone a hajával képviseli ezt a vonalat, de pl. az igazgató lánya olyan együtteseket kap, mintha nem is egyetemista lenne, hanem mindenféle rendezvényre járna.

Az alapsorozatban Jordan egyik lányt szedi fel a másik után, hogy a végén kimondja, mi ez most nála. Nem a kapcsolata végét gyászolja, hanem azt kellett belátnia, ha nem is akarta, hogy Simone ráhibázott. Layla már nem csak a barátja.

Bár furának tartom, hogy most volt Halloween rész, de JJ ötletét a partival bírtam. Pláne, amit kihozott belőle. Ennyire elegánsan beolvasni mindenkinek… Nem a kedvenc szereplőim egyike, de ebben a részben vitte a prímet. Pláne, hogy a többiek kapták a nagy összeborulásokat és felismeréseket, amitől giccses lett az egész.

Jut eszembe, sport ebben megint csak elvétve akadt. Beszéltek csak róla – a Homecoming ilyen szempontból jobban teljesített, ott volt tenisztorna és láttunk versenyt is.

Chicago Fire (s10e20), újfent egy olyan sorozat, amihez már nem tudok mit hozzáfűzni. Látványos mentés nincs. Érdekes orvosi eset nincs. Viszont, a magánéleti dráma a köbön. Rá kell jönnöm arra is, hogy én lassan már a szereplők ellen drukkolok. Nagyon azt akarom, hogy Kelly szakítson, de persze nem fognak. Ugyan Stella most kapott tőle a végén egy beszólást, de ez csak műbalhé, hogy évad végére szerintem megesküdjenek kibékülve. Violet kapcsolata miatt a szakmai élete kerül veszélybe, és egyszerűen nem tud mit tenni a mentőslány ellen, aki az állását akarja.

Továbbra is zavar, hogy 10 évad után az eredeti stáb kiöregedettnek tűnik. Az, hogy Boden az egyetlen, aki feljebb lépett, fejlődik, és ott van, ahol lennie kell, elkeserítő. Valamit húzni kellene, mert a látványnak annyi, a szappan túlzottan szappan és nem szeretem, hogy azért drukkolok, hogy a szereplőkkel baj történjen meg szenvedjenek.

Végül, olyat hagytam a végére, amit szerettem. Balthazar (s04e05) az egyetemen tartott órát, amikor az egyik diákja fegyvert ragadott, és ezzel akarta rávenni a férfit, hogy vizsgálja felül az anyja halálát. Mert az apját csukták le érte, de szerinte nem ő lehetett.

Dupla poén: egyrészt, ahogy odabent nyomoznak, képekről és egyéb eszközökről boncolnak, az osztállyal. Hangulatos, ötletes és más. A másik oldalról odakint Camille dolgozott, hogy mindenkit megmentsen. Balthazar meg járatta vele a bolondját, fedezte a túszejtő diákját.

Humor, krimi, megint egy nem várt fordulat. Ezt a sorozatot jól írják, és továbbra is megvan az összhang a krimi és a magánéleti gondok között.

Ok, már húzza az agyam, hogy a baba kapcsán még nincs döntés, de cserébe körvonalazódik Camille titka. Feltűnt a fiú mellett, akit korábban meglesett. Két tippem lenne: a gyereke, akit örökbe adott vagy a testvére. A gyerek az erősebb tipp, ötleteim is lennének a miértre, de majd meglátjuk.

Kriminek elég látványos, sok benne a humor – ugyan a Balthazar jó pasi, az új főnöknő meg dögös és valami lehetne köztük ötlet még mindig nem tetszik, de ebben a sorozatban soha nem is szerettem a szerelmi szálakat.