Egy újabb spanyol sorozat, de ez nem lesz kedvenc. Mi több, a nyári és szigetes, disztópia téma ellenére is inkább az őrületbe kerget. Hogy lehet úgy összehozni egy évadot, hogy a végére több a kérdés, mint az elején? Megtudtunk egyáltalán valamit?

De akkor, miről is van szó. Eden, egy sziget, ahova 100 fiatalt hívnak meg bulizni. 5-en azonban nem távozhatnak – majd jön a hajó. Jobb idő lesz. Vagyis, kifogás mindig van, miért kell még egy napot maradniuk. Közben meg elkezdik mosni az agyukat, hogy az Édenen akarjanak maradni. Nagyon szekta hangulata van az egésznek.

A történet ezt az 5 embert követi nyomon, akik mind másképpen reagálnak a manipulációra. Lesz, aki elvakultan ide akar tartozni és semmit nem lát meg maga körül. Lesz, aki szintén talál itt magának célt, de attól még nyitott marad a szeme. Lesz menekülni akaró is, többféle módszerrel. Ez így rendben is lenne, 8 részt ki lehet bírni, ki mire jön rá és hogyan akar szökni.

Csak éppen mi ez az Éden? Mire készülnek? Miért és kiket válogatnak ide lakónak? Akiket ide hoztak, azok közül senkiben nem fedeztem fel olyasmit, amiért egy jövőbeli társadalomban hasznosnak tartanám. Pl. Ibón szimpatikus nekem, ő a művészlélek. Nagyon szépen zongorázik és ért a festményekhez, érzékeny és intelligens. De ha jön a világvége, akkor nem éppen vele akarnék egy lakatlan szigeten ragadni. Annak ellenére, hogy simán őt kedveltem meg legjobban a sorozatban.

A végére már komolyan irritált, hogy egyre csak megy a ködösítés, és ha valami felé nyitnak, mondjuk látunk egy más helyszínt a szigeten, arról se mondanak semmit és nem tudunk meg többet. Most nagyon ez van bennem – miért nem lehetett valami morzsát szórni, hogy mit akarnak? Egy ideig azt hittem, terroristákat képeznek, de nem. Akkor mi ez?

Látványra semmi különös. Egy szigeten, kis térben vannak minimalista környezetben. Egyenruhát is kapnak. Maga a sziget paradicsomi, van pár eszközük, de különben nincs úgy mit nézni. Azon meg inkább nem akarok merengeni, hogy pl. pisztoly helyett miért marha ösztökével végzik ki azokat, akik valamiért nem tetszenek nekik. Egy ponton már röhejesnek is éreztem, ahogy azzal a gumibotnak tűnő eszközzel rohangásznak.

Az sem tetszett, hogy amit a történetből hiányolok, eye candy faktorral és szerelmi szálakkal igyekeznek ellensúlyozni. Eleve nem szeretem a szerelem első látásra történeteket, itt meg el kellene hinnem, hogy többen is 2-3 nap alatt annyira beleszeretnek egy idegenbe, hogy a teljes korábbi életükről lemondanak? Zoa, akit leginkább a főszereplőnek mondanék, még párt is cserél. Hogy még nagyobb legyen a hatás, fiúról vált lányra. De a sziget informatikusa, Maika sem egyszerű eset: nincs kimondva, de egyes utalások alapján ő férfiból lett nő? Passz, nem tudom, de beleférne.

Mindenki szép, szexi – még ha az egyenruha nem is az. Hatalmas a különbség a korábbi kinézetük, és amit a szigeten várnak tőlük. Africa egyenesen sztár volt korábban milliós követőtáborral és modell szerződésekkel. Vagyis, megint kilyukadok oda, hogy el nem tudom képzelni, mit akarhatnak tőlük és mire kell ezt a közösséget nevelni.

Vannak természetvédelmi előadások, nem véletlenül hittem először, hogy mint a Kelet, majd ők is átmennek terroristába. De nem.

Ok, leállok. Mindenből oda lyukadok ki, hogy semmit nem árultak el, és ez nagyon-nagyon idegesít.