Egyre jobban látom a mintát, minél több részt látok. Clark (s01e03) újfent kapott egy új nőt és egy új frizurát. Hát, nem éppen előnyös a hosszabb haj, szakáll kombináció, de tény, hogy jól elkülönül az előző kinézetektől és gondolom, ez a cél.
A történet megint, ahogy a főcím találóan mondja, igazságok és hazugságok keveréke. Megint bűnözik Clark, megint ráfázik és közben újfent nőket bánt meg. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy igazából a keret mindegy is. Az életművészet, ahogy eladja magát a szereplő, az a sorozat érdekessége és a veleje.
Azért is annyira Bill Skarsgard show az egész. Azt már írtam, hogy a hangjával mennyire jól dolgozott a színész. Ehhez kapcsolódik, hogy mennyire egyedi nevetést dolgozott ki a figurának, ami már sokadszorra üti meg a fülemet. Az is jól példázza, milyen egy alak Clark. Nem is igaz nevetés, csak olyan mű, és a közönségnek szól.
Ami különben fontos, hogy most érkeztünk el ahhoz a bizonyos bankrabláshoz. Pontosabban, hősünk megint börtönbe kerül, megint félresikerült valami, de megismerkedett valakivel, aki majd vele akar bankot rabolni valamiképpen. Vagyis, a rész végén a rendőrök viszik szereplőnket arra a helyszínre – vagyis, a következő rész szól majd arról, hogy mi a Stockholm-szindróma elnevezésének a története.
Különben sikerült beállnom egy érdekel is, irritál is középszintre. Nézem a sorozatot, megvagyunk egymással, de Clark személye túl ellenszenves, hogy az első rész utáni tetszésem ki tudjon tartani.