Bár valamit pluszba hozzá tudnék tenni, de nem sokat adott az évad második fele az elsőhöz. Ami jó volt benne, most is az. Ami nem tetszett az elején, a végére sem lett jobb. A Maid maradt nálam egyszer nézhető dráma, ami nem pont olyan, amit vártam.

Merre halad a cselekmény? Alex az anyja miatt bekerül egy visszaesés hullámba: Paula mindent elveszít, a józan eszét is, és a lány erre Sean mellett talál vigaszt. Kicsiben láthatjuk, hogyan ismétli magát a történelem. Milyen, amikor jól megvannak, majd Sean inni kezd és egyre mérgezőbb a házi környezet anyának és lányának. Alex nagyon mélyre kerül, megint fel kell állnia és újrakezdeni. Talán annyival könnyebb, hogy most nem az ismeretlenbe ugrik bele. Tudja, kikhez fordulhat – hol és milyen segítséget kaphat.

Látszik is, hogy ez messze nem takarítónős történet. Az kimerül annyiban, hogy Alex felfedezi kliensként a gyűjtögetőket és készül a könyv, amit Regina el is olvas és megbeszélnek. Ismételten volt egy olyan érzésem, hogy az igazi kötet tényleg olyan lehet. Van benne anekdota is, de a látottak alapján a szerző elmélkedik és levonja a maga következtetéseit. Vagyis, továbbra sincs rajta az olvasólistámon.

Továbbra is bajban vagyok azzal, hogy nem találtam igazán szimpatikus szereplőt. Mi több, akit eddig érteni véltem, azokkal is meggyűlt a bajom. Eddig úgy véltem, Alex túl kemény az apjával. Nagyon is el tudom képzelni, hogy egy olyan nő mellett, mint Paula, nem lehetett kibírni. A mániás depresszió mindkét szélsőséges fázisa élhetetlen mellette. Azt is el tudtam hinni, hogy később Paula tartotta távol a lányát az exétől, aki letette az italt, új családot és józan életet kezdett. Ez a most látott Hank igyekezett, és Alex élből elutasította. Azért a végére kezdtem megérteni, miért. Hank elvakultan néz dolgokat – annyira a saját hibáiért akar vezekelni, hogy meg sem próbál a lányán segíteni. Sean az, akiben a régi magát látja és amikor választani kell, nem a lányát választja. Paula sem volt jó anya, de nála abban biztos lehetett Alex, hogy Paula szereti és őt választja. (Pedig Paula is jóban volt a fiúval és ő is sugallta a lányának, hogy túl korán írta le.)

Továbbra is az emberi kapcsolatok adják a sorozat velejét. Meg az, ahogy Alex elkezdi kiverekedni innen magát. Bár a múltjában vannak olyan döntések, amelyeket továbbra sem értek, a jövőjét már építi és küzd. Az áldozat szerep, ahogy a saját anyjának kellett a gondviselőjének lenni, az anyaság – eljut addig, hogy magáért is kell tennie valamit és küzd.

Az eleje után Andie MacDowell és Margaret Qualley emelkedett is – azt tartom, hogy továbbra is MacDowell kapta a leghálásabb szerepet. Paula szétesésével igazi palettát játszhatott a színésznő. De Nick Robinson előtérbe kerülésével neki is több szín jutott – a jóravaló, igyekvő fiút már sok mindenben láttunk tőle, de az évad második felére jut neki is a mélyrepülés, és ott lehetett igazán játszani is. Billy Burke és vele Hank vesztett el teljesen a végére: olyan egyforma végig, passzív szenvedő.

Humor, társadalomra szatíra, amit eredetileg szerettem volna, most sem volt. De akinek egy modern női drámához van hangulata szegénységgel és sérült kapcsolatokkal, ebben minőséget talál.