Nem voltak nagy elvárásaim. Magyarázhatjuk, amivel akarjuk, a betegségével is, de Willis utóbbi filmjei annyira gagyik voltak, hogy amint megláttam a stáblistán, már tudtam, hogy semmi jóra nem számíthatok. Mégis, sikerült a minimális jóhiszeműségem is lenullázni.

Pedig sorozatgyilkosos, nyomozós történet, de annyira pocsék módon elbeszélve, hogy két állapot között ingadoztam csak: a fejem verjem a falba vagy csak simán aludjam át a film nagyját? Szerintem volt is negyed óra, amikor elszunnyadtam rajta, de fel se tűnt és a filmből se maradtam le semmiről.

Három szemszöget váltanak: látjuk a nőrabló gyilkost. Csak éppen semminek nincs értelme vele kapcsolatban. Ha már kapott egy szemszöget, nem kellett volna az indítékairól is megtudni valamit? Így kimerült annyiba, hogy látszólag rendes férj és családapa, csak éppen időnként megfújt egy prostituáltat vagy a pincébe zárja őket egy ideig, hogy aztán végezzen velük. Lóg a levegőben, nem lett volna semmivel sem kevesebb a film, ha nem kapja meg a saját jeleneteket.

Van egy helyi rendőr, aki nehezen viseli, hogy egyre több test előkerül, és nem engedik nyomozni. Ezek csak olyan lányok, kinek hiányoznak? Ő meg tenni akar valamit és a saját szakállára is kész nyomozni. Szintén, indíték nulla. Közben feltűnik a felesége, aki nem örül, hogy a férje ilyen megszállott. Ez minden, amit róla megtudunk: nős és megszállott.

Végül, egy FBI ügynöknő, akinek szintén böki a csőrét, hogy nem engedik a sorozatgyilkos után beépülten nyomozni. Még valami, amit nem értettem. Egyáltalán, hogyan kerültek képbe és kezdtek levelezni a gyilkossal? Miért kellett a módszerváltás? Peter az úton kapta el a lányokat, nem a neten cserkészte be őket. Ugyan miért lett volna kivétel Rebecca?

Az eljárás, maga a nyomozás – egyik se ért semmit. Azon komolyan meg is döbbentem, amikor Rebecca és Karl villantják az FBI jelvényt. Sima rendőrnek is kevesek lennének, koordinálatlanok. Azt meg hagyjuk is, hogy Rebecca és Byron – a helyi rendőr – mennyi parancsot szegnek majd meg a történet során. Lesz valami következmény? Persze, hogy nem. Itt mindenki csinál, amit akar.

Karakterek és cselekmény – pocsék. A szereposztás is erősen futottak még, már mindenki jócskán túl van a fénykorán. (Azt meg nem is akarom minősíteni, hogy nem találok egy olyan plakátot, amin tényleg a főszereplők lennének rajta…) A beteget nem bántjuk, de Emile Hirsch és az a bajusz… Igaz, az a legemlékezetesebb Byron alakjából. Az a rémes bajusz. Megan Fox meg Arany Málna-jelölésig jutott Rebecca alakjával – mondjuk úgy, az volt a legnagyobb alakítása benne, hogy mini szoknyát húzott, amikor játszotta a prostit és lépre akarta csalni Petert. Övé a film legbénább akciójelenete is – az elején megver egy stricit, akit különben a vőlegénye játszik – sokat nem is látni az egészből, úgy kapkodják a kamerát, hogy az valami leírhatatlan.

Kisváros, rossz körülmények – látvány nulla. Ha jó lenne a krimi, nem is bánnám, de itt még egy rendes verekedés sincs, hogy elvegye a rossz szájízem.

Vagyis röviden és tömören: pocsék egy film a Hajsza egy gyilkos után.