Regényben az egyik első skandináv krimi kedvencem volt a Q ügyosztály esetei. Ahogy elkezdték filmesíteni, hamar rákattantam azokra is. Bajban is vagyok most, hogy itt az újabb rész.

Mi a bajom? Senki nem maradt meg az eddigi színészekből. Teljes stábcsere volt, és magának a filmnek is másabb a hangulata. Az a nyomasztás, rossz hangulat, ami mellett érdekes krimi is volt, már a múlté. Most is vannak benne nehéz dolgok, de már nem érzem úgy, hogy bele lehetne fulladni. Elnéztem, de sokkal könnyebben le tudtam rázni magamról.

Igaz, a regények között ez az, amin a legnehezebben rágtam át magam. Egyik részről, nem egy halott akta kerül elő. Marco, a fiatal fiú nagyon is a jelenben menekül és van bajban. Az a régi ügy, amiért a hajtóvadászat megindul ellene, de addig el is kell jutni, amíg azt a témát egyáltalán felfedezik. Sajnos az ügy, a krimi az, ami ebben a történetben gyengébb, mint a többiben. A filmek közül is ez volt az, amelyet a legnehezebben néztem végig.

Az ügy mellett a magánéleti szenvedés is, ami untatott. Morck egy barátja egy lövés miatt lebénult, a férfinak bűntudata van, bejár hozzá és hoz egy döntést. Mellette meg felbukkan Mona, aki a Nő lesz Morck életében. Az valami kegyetlen, ahogy próbál udvarolni neki… Mintha nem is felnőtteket nézne az ember, hanem bátortalan kiskamaszokat. Így kicsit kimozdulnak csak az adott regényből, de van is egy olyan gyanúm, hogy nem is lehet csak annak a regénynek vagy az előző filmek folytatásának tekinteni.

Látványra semmi különös – a szokott, skandináv filmes szürkeség és sok sötétség mellett mozgásban vannak, de sem akciójelenetek, sem képeslap jelentek nem kényeztetik a szemet. Mondjuk, nem is olyan a történet, hogy ezeket kellene hiányolnom belőle.

A két főszereplő, akit elvileg ismerhetünk más szerepei alapján. Assad, akinek nagyon visszavették ebben a részben a jelenlétét, Zaki által kelt életre. Bevallom, nekem ez nem sokat mond, de aki ilyen egytagú művésznévvel bűvészkedik, általában legalább saját országában ismert. Mondjuk zenész, aki bevállalt egy filmes szerepet is.  A másik, Morck alakítója: Ulrich Thomsen. Végig ismerős volt, és amikor leesett honnan, az jobban meglepett, mint a krimi fordulatai. A Banshee rosszfiúja volt – bár, ott mindenki elég rossz volt. Ott stílusosabb szerepet kapott, erősebb személyiséget játszhatott. Most öregebb, betegebb, gyengébb – pedig Morck is elég egyedi alak a morgásával, emberkerülésével.

Vagyis, a végítélet: egyszer meg lehet nézni, pláne azoknak, akik olvasták a könyvet is. Azért nem ez az a rész, amivel a Q ügyosztály érdemes megismerni.