Olvasva jobb volt ez a történet. Hiszen a Nincs kiút, A hó hatalma – igen, ilyen címekkel is láttam már magyarul – eredetileg regény volt. Az egy feszültebb thriller lett, jobban elkapta a hangulatot, mint ami a filmnek sikerült.

A történet szerint egy elvonóról megszökött lány a haldokló anyjához tart, de egy hóvihar feltartóztatja. A menedékben két együtt utazó fiatalember és egy idősebb házaspár van rajta kívül. Amikor Darby kimegy telefonálni, az egyik autóban egy megkötözött, elrabolt kislányt talál. Segíteni akar neki, de ki a gyerekrabló?

Már sosem tudjuk meg, jobban tetszett volna-e, ha a könyv miatt nem tudom, mi lesz a csavar. De tudtam, így meglepődni nem tudtam. Bár van egy olyan gyanúm, hogy a film is előbb elsüti a poént, mint ahol kellett volna, így előismeret nélkül is előbb megtudjuk, mint Darby. Pedig az lett volna az igazi, ha a szereplővel együtt lepődhetünk meg…

Nem éreztem úgy, hogy a film eléggé kihasználta volna a zárt helyek feszültségét. Nincs hova bújni – egy épület, pár helyiséggel, kint meg a tomboló hóvihar. Arról nem is beszélve, hogy amikor Darby mégiscsak szerezne egy menekülőkocsit, nekihajt egy oszlopnak és ennyi volt. Itt is próbálnak kicsit játszani a helyszínekkel, de se az épület nem túl karakteres, se nem félelmetes, hogy tényleg nincs kiút a menedékből, ami lassan egyáltalán nem menedék.

Nem tetszett az sem, ahogy Darby karakteréhez nyúltak. Miért kellett a drogos szál? Bele tudom magyarázni, hogy korábban Darby számára a függőségből nem volt menekvés. Meséli az elején, mennyiszer próbálkozott már, mind kudarc, és látjuk, már a családja is lemondott róla. De ebben a helyzetben fordul minden, átértékelődnek dolgok. Igen, elég nehéz élvezeti cikként gondolni a napi szívnivalóra, amikor legutóbb azért kellett, mert ki kellett húzni egy szöget a falnak szegezett tenyeredből…

Egyszerű a film konfliktus- és karakterrendszere is. A kislányon segíteni akarók a jó, a többiek a gonoszok velük szemben. Egyedül ((Sandi)) kapott egy fokkal több színt, mert láttuk az indokait. Anyagi gond, személyes sérelem, mert bizony Jay nem egy aranyos gyerek volt.

A szereposztás részben működött. Dale Dickey és Dennis Haysbert idős házaspárja, vagy a szellemileg nem éppen penge Lars/David Rysdahl megformálásával ki vagyok békülve. Ash/Danny Ramirez azonban nem tudott ijesztő gonosz lenni, ahogy Darby/Havana Rose Liu sem győzött meg.

Pedig a történet jó, regényként szerettem is. A film viszont nem tetszett. A kevésbé szimpatikusabb szereplőket még csak-csak elnézném, ha a feszültség, veszélyérzet jobban átjött volna.