Netflix receptre készült New Adult romantikus film – úgy tűnik, a tinik után a fiatalok szívébe is be akarnak férkőzni regényfeldolgozásokkal, hiszen ez is az. Mivel az eredetit nem olvastam, ahhoz nem tudom mérni, de a hasonló Netflix filmekhez igen. És áll, hogy amit a tinifilmeknél tanultak, ide is hozták át.

Egyrészt, a cselekmény nagyon a szerelem köré épül, de pozitív, hogy nem csak azzal töltik ki a játékidőt. Mindkét hősének megvan a maga baja, múltja és a legyőzendő helyzete. Luke az anyja halála után megvadult, drogozott, adósságot csinált, az apja eltaszította magától. A fiú katonának állt, letette a drogot és igyekszik rendezni az adósságát. Jobb ember lett, de bizonyítania kell, hogy rendezhesse az apjával a dolgokat. Nem könnyíti meg, hogy ahogy az öreg, ő sem nyit a férfi felé és tartják a távolságot. Cassie az álmáért küzd, be akar futni a bandájával. A súlyos cukorbetegsége azonban az anyagiak miatt egyre nehezebben kezelhető. Egy illegális bevándorló, alulfizetett egyedülálló anya lányaként nem sok lehetősége van.

Egy momentumot leszámítva tetszett, ahogy összerakták a kapcsolatukat. Ahogy kényszerből összeházasodnak, majd Luke kiküldetése alatt leveleken, skype-on keresztül egyre közelebb kerülnek egymáshoz, barátkoznak. Amikor Luke megsérül, elvesztik a közös barátjuk és a felgyógyulás alatt össze kell költözniük, minden el is mélyül. Így az még hihető is, hogy egymásba szeretnek. Ami kilógott, és nem is értettem, honnan jött, az a nászéjszakájuk. Kifejezetten idegenkedtek egymástól, bár fizikai vonzalom némileg akadt – de egyik sem tűnt olyan alkatnak, hogy belemenne egy egyéjszakás kalandba olyannal, aki nem különösebben szimpatikus neki.

Luke felépülése némileg összecsapott, Cassie zenei karrierjét sokkal inkább középpontba helyezik. Mondjuk, nem meglepő. A dalok visszatükrözik a kapcsolatukat, énekesnő játssza a szerepet és lehet buli/fellépés/klip hangulatokat hozni a dalokkal. Míg a sérült láb meg a terápia nem éppen szórakoztató filmtéma.

A végével is kicsit ezt érzem – és az nagyon romantikus filmes. Nagy balhé, szakítás és szenvedés, majd a nagy gesztus után az elkerülhetetlen kibékülés. De, az eredeti gondolatomra visszatérve, össze lett csapva, ahogy a díler egyetlen feljelentéssel mindent romba dönt. Meg különben is, valahogy fura a helyzet. Ír egy levelet, és máris meghurcolják a katonát? Egy bűnöző elem besúgására, aki éppen előtte betört Cassie anyjához?

A dalokat elhallgattam, a szerelmes pár is szimpatikus és szépen hozza a kötelezőket a film.

A szereposztás is korrekt, bár vannak érdekes döntések benne. Azt pl. nem tudtam levenni, hogy a latin-amerikai illegális bevándorló anyát miért egy fekete színésznő játssza? Annyira eltér egymástól anya és lánya bőrtónusa, hogy az kirívó. Az elején azon is merengtem, hogy Cassie örökbe fogadott gyerek?

A főszereplők tini filmes múlttal rendelkeznek – a legutóbbi, sokak biztosítékát kicsapó Hamupipőke hercege (Nicholas Galitzine) jön benne össze az Utódok Evie-jével (Sofia Carson), de PLL alsorozatban jutott neki osztott főszerep is. Vagyis, nem Netflix saját nevelés, de pont olyan tinifilmes múlt, amit a csatornánál szeretnek. Carson inkább énekesnőként villog benne, és mindkettejük esetében érzem azt is, hogy eye candy szerepkört töltenek be. Carson sminkje, a ruhái – mondjuk úgy, nem éppen azt tükrözi, hogy nélkülöző pincérnő. Galitzine meg vonul egyenruhában, trikókban vagy nélküle.

Tudnám bántani, ha akarnám, de pont olyan hangulatban kapcsoltam rá, amikor lekötött. Egy normálisabb romantikus film, amiben több minden tetszett, mint amin morgolódom.