Egy ilyen címnek nálunk némileg többlet jelentése van. Nemecsek Ernő, vörös ingesek és Pál utcaiak… Vártam is, hogy majd felbukkan egy másik csapat gyerek, akik a főszereplő srácok baseball pályájára vetnek szemet. De ez nem az a film.

Ez egy fiús, nyári kaland és sok baseball, bár meglepő módon tétek nélkül. Még egy bajnokság sincs, amin a srácok elindulnának. Ez talán még annál is furább volt, hogy nem bukkannak fel rivális gyerekcsapat játékosai. Annyira megszoktam, hogy az amerikai filmekben kell egy verseny is, bajnokká kell lennie vagy legalább az erkölcsi győzelmet meg kell szerezniük a főszereplőknek.

Ami van: barátság, játék a játékért – egy feelgood, nyári, nagyon amerikai történet. Ami esetleg konfliktus és dráma lehetnek, Scotty kapcsolata a nevelő apjával, az alig került bele. A második részre jön meg a cselekmény magja: az aláírt, drága baseball labda átkerül a szomszédba, ahol az a kutya lakik, akitől minden gyerek retteg. Indulhat a labda visszaszerző akció!

Jön a humor, jön a kaland és jön a kutya. Azt kifejezetten mókásnak is találtam, hogy milyen módszerekkel igyekeztek félelmetessé tenni az ebet. Egyrészt, nem is látjuk. Mindig csak a mancsa bukkan fel, vagy az árnyéka. Meg hallják a tombolást, látják, a darabokra szedett eszközeiket, amelyeket néha vissza is hajít a kutya. Tanultak Spielbergtől, aki a cápát is sokára mutatta meg és ezzel még ijesztőbbé tudta tenni.

Itt már csak azért is így kellett tenni, mert így lehetett a film tanulságát beletenni. A nagy akció után ott vannak szemközt a kutyával, aki mégsem olyan szörnyeteg. A gazdája még annyira sem. Hogy születnek a pletykák, meg a hamis rémtörténetek…

A gyerekcsapat, a kutya és gazdája rendben is voltak a cselekményben. Az a bizonyos, már emlegetett mostoha már kevésbé. Én már ott fent tudtam akadni, hogy miért várják egy 10 év körüli gyerektől, hogy a mostoháját apának szólítsa. Teljesen úgy jött le a filmből, mintha most került volna be a férfi a családba. Nem pedig már 1 éve házasok az özvegy anyával, és biztosan nem egyik napról a másikra házasodtak. Akkor miért olyan, mintha idegenek lennének egymásnak?

Ha már baseball – azt tudom, hogy Babe Ruth valóban élt személy volt. Azt már nem tudom, hogy Hercules is az volt-e. Ahogy nekem Benny Rodriguez neve sem mond semmit, így azt sem tudom, hogy igaz, amit a film végén elmondtak a gyerekek további életéről, vagy az csak fantázia.

Az is érdekes, hogy mennyire réginek éreztem a filmet, pedig azért nem olyan nagyon régen készült. De teljesen olyan hangulata volt, mintha minimum az ötvenes években játszódott volna és nem a kilencvenesekben.

A kutya miatt nekem egyszer mosolygós volt, de újra megnézni nincs kedvem.